Az elidegenedés és Az eltűnt idő nyomában
DOI:
https://doi.org/10.54310/Elpis.2025.1.2Kulcsszavak:
Proust, Marx, Benjamin, Adorno, elidegenedés, magántulajdon, romantikus antikapitalizmus, kritikai elmélet, irodalmi modernizmusAbsztrakt
A tanulmány a marxi elidegenedésfogalmat Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényének kontextusában vizsgálja. Bár Proust nem volt marxista (sőt), a regény cselekményének helyszínt adó, az eljelentéktelenedő, anakronisztikus arisztokrácia köré szerveződő közeg felszíne alatt, a leírások mélyén a modern társadalom működésének páratlanul aprólékos irodalmi kidolgozása található. A tanulmány a prousti kritika néhány aspektusát – a termeléshez való kötöttségét leplezni vágyó polgárság romantikus antikapitalizmusát, az emberi kapcsolatok magántulajdonon alapuló logikáját, a polgári individuum szétesését – bontja ki, többek között Theodor W. Adorno és Walter Benjamin írásaira támaszkodva.






