A kétkedő és a felfedező. Novalis és a szkepszis
DOI:
https://doi.org/10.54310/Elpis.2024.2.7Kulcsszavak:
Novalis, romantikus szkepszis, abszolút, sokféleség, kép, felfedezésAbsztrakt
A romantika irodalmi és filozófiai teljesítményét általában nem szokás összefüggésbe hozni a szkepszissel. Az abszolútumhoz való viszony különböző formái szinte teljesen eltakarják előlünk a kétely genuin működési módjait. Ehhez képest Manfred Frank szerint a koraromantika szkeptikusabb és modernebb volt annál, mint amilyen a híre. A szövegemben azt próbálom feltárni, hogy miért és miként releváns a szkepszis felől is olvasni a koraromantikus irodalmi és filozófiai hagyományt. Részben Frank gondolatai révén, nagyrészt azonban Matthias Löwe „romantikus szkepszis” fogalmának rekonstrukciója nyomán jutok arra a belátásra, hogy egyfajta szkeptikus szólam kibontható a koraromantikus korszak szerzőinél. Ezt a szkepszist Novalis gondolatai segítségével abban az aporiában lehetne karakterizálni és összegezni, hogy az abszolút elérésére és megismerésére való képtelenségünk által adódhat a számunkra valamiféle „lehetséges abszolút”, mi több, csak e képtelenség révén találhatjuk meg az abszolútat.






