Hogyan beszéljünk a beszédről? Narratív és vizuális gyakorlatok az osztályteremben

Absztrakt

A tanulmány egy pedagógiai etnográfiai kutatás eredményeit ismerteti; egy kétéves terepmunka tapasztalataira építve mutatja be felső tagozatos cigány diákok önreflexióit saját beszédmódjaikról. Megvizsgálja, hogy milyen interdiszciplináris megközelítések használhatók az osztályteremben a nyelvi gyakorlatok feltérképezéséhez a pedagógiai etnográfia keretein belül. A kutatás során alkalmazott módszertan – a szociokulturális nyelvi portfólió – elemzése azért is képezi fontos részét a tanulmánynak, mert egyrészt a portfólió narratív és vizuális elemeinek a kidolgozása, valamint a módszertan véglegesítése ebben a két évben valósult meg; másrészt a metodológiai lépések pontos leírásával lehetőség nyílik a módszer felhasználására. A szociokulturális nyelvi portfólió segítségével pedig nemcsak a nyelvi, hanem az etnikai és a nemi identifikáció „határai” és „határátlépései”, valamint a tanulók jövőképe is kirajzolódik – hiszen a módszer a vizualitást használja fel ahhoz, hogy kimondhatóvá váljon a beszédmódok sokfélesége.