Szerencsegyökér. Berniczky Éva novellájának retorikai elemzése
DOI:
https://doi.org/10.21030/anyp.2022.1.5Kulcsszavak:
retorikai elemzés, novellatípus, allúzió, intertextualitásAbsztrakt
A Szerencsegyökér című novella Berniczky Éva fiatal kárpátaljai szerző legutolsó, összefoglaló jellegű novelláskötetének címadó darabja. Elemzése a retorika rendszerét és terminológiáját követve valósult meg. Első lépése a retorikai szituáció, azaz a megoldandó probléma vizsgálata, majd a novella típusának a megállapítása következik: a modern novellatípusok körébe illeszkedő, szimbolikus-balladisztikus novella. Ezután történik meg a novella bonyolult, párhuzamos és belső mesét is tartalmazó szerkezetének a feltárása (a belső mese is párhuzamos szerkezetű). Érvelése végig ellentétekre és ellentmondásokra épül, ezért izgalmas; az arisztotelészi enthüméma logikájával is lehet találkozni benne. Sajátos a stílusa: nincsenek benne párbeszédek, de a függő beszéd is jellemzi a szereplőket. Stílusára jellemző az allúzió és a szimbólum – maga a cím is szimbólum –, metaforái, komplex képei jellegzetesek, felfejtésük számos összefüggésre világít rá. A novella hátterében egyúttal feltárul egy szomorú, tragikus emberi sors.