Kategóriák és társas jelentések: roma diákok beszédmódjainak elemzése a heteroglosszia-elmélet alapján

Absztrakt

A tanulmány magukat kétnyelvű romaként meghatározó gyerekek beszédmódjait vizsgálja. Az elemzés alapját a heteroglosszia (Bahtyin 1986) elmélete adja, amely a beszélői perspektívát érvényesíti. Jelen elemzés arra fókuszál, hogy a gyerekek kétnyelvűsége milyen tanári nyelvi ideológiák mentén értékelődik, a társas közeg hogyan alakítja a (többnyelvű) megszólalásokat, illetve a beszélők nyelvi erőforrásai milyen társas jelentéseket indexálnak. A hangok elemzésével megismerhetővé válnak az egyének kulturálisan meghatározott, az interakciókban megjelenített identitásai. Az adatgyűjtés megfigyeléssel és tanári interjúk készítésével a tanár-diák interakciókban jelentkező feszültségekre (Hong et al. 2017) koncentrálódott. Az interakcióban megjelenő feszültségek indikálják a közösségben létező nyelvi ideológiákat, amelyek alakulása a gyerekek tanulására is hatással van; az, ahogy a tanárok látják őket, befolyásolja a pedagógiai eszközök kiválasztását a gyerekek tanulásának támogatására.