Merces regni

Egy egyeduralmi kísérlet és megtorlása

Absztrakt

Cicero szerint a római nép Tarquinius Superbus uralma és elűzése óta gyűlöli a királyi címet (Rep. 2. 30 [52]). A római történeti hagyományban megjelenő nép képe ezzel szemben ellentmondásos: a politikai elit res publica alapítását elbeszélő narratívájával összhangban lévő királyellenes nép mellett újra és újra megjelenik a nép királypártiságának lehetősége és az ebben rejlő veszély. Jelen tanulmány a római történeti hagyomány két olyan pontját járja körül, Spurius Cassius affectatióját és Tarquinius Superbus összeesküvését, amikor a politikai elit egy királyságra törési/visszatérési kísérletet azonosít és torol meg. Ezek a köztársaság kori Róma történetében visszatérően jelentkező politikai változással fenyegető történetek mind az egyeduralomra törekvő egyén és a nép között fennálló különleges kapcsolatra vagy egyszerűen annak lehetőségére épülnek. Ez az, ami a mindenkori elit szemében magában hordozza a politikai változás veszélyét. Ebből következően pedig az affectator intézkedései túlzásként jelennek meg, mely egyet jelent a politikai viselkedés normáinak megsértésével.