Archívum

  • Erőszak
    Évf. 24 szám 2 (2025)

    Az Ókor jelen száma az erőszak különböző formáit és jelentéseit vizsgálja az antik világban. A tanulmányok több korszak és műfaj felől közelítve mutatják meg, hogy az erőszak nem csupán a csatatereken válik láthatóvá, hanem a mindennapi társadalmi viszonyok, a státuszkülönbségek és a városi együttélés szövetében is jelen van. A római eredethagyomány elbeszélései az erőszakot a közösségi önmeghatározás alapmintájaként rögzítik, miközben a politikai rend fenntartásának történetei az elit és a nép viszonyának kiélezett helyzeteit tárják fel. A görög tragédiában a testi pusztulás és az isteni jelenlét problematikája kapcsolódik össze, míg Ovidius költészetében a trauma és az átváltozás tapasztalata a nyelv és a test határain jelenik meg. A római irodalom önreflexív rétegeiben az erőszak a narratív és műfaji újraértelmezés eszközévé válik: a polgárháború költői feldolgozásai egyszerre idézik fel és kérdőjelezik meg a történeti erőszak retorikáját. A lapszám célja, hogy e különböző megközelítéseket egymás mellé állítva mutassa meg: az erőszak az antik kultúrákban alapvető, formatív, identitásképző tapasztalat. A tematikus tanulmányok mellett a Textus, a Könyvek és a Dualis rovat írásai egészítik ki az összeállítást.

  • Évf. 24 szám 1 (2025)

    A 2025-ös első, nem tematikus szám tanulmányai széles spektrumot képviselnek. A nyitó írás a szövegek szentségének kérdését vizsgálja történeti, vallástudományi és filológiai szempontból. Egy másik tanulmány Sapphó egyik töredékének performatív kétértelműségét elemzi, feltárva a költői kommunikáció finom rétegeit. Olvashatunk a symposion világáról mint Pindaros és Bacchylidés dicsőítő énekeinek kulturális kontextusáról, valamint a nyugati-sivatagi oázisok térségében található korai hajóábrázolások jelentőségéről. Régészeti rovatunk a legfrissebb kutatások tükrében mutatja be Tutanhamon híres, meteoritvasból készült tőrét. A Textus rovat három, bevezetővel és jegyzetekkel ellátott forrásszöveget kínál: egy óegyiptomi átokreceptet, a Sínai palimp-szeszt hexameteres költeményét, valamint Kerényi Károly és Martin Buber levelezésének magyar fordítását. A Dualis rovat kortárs reflexiót nyújt az ókori művészet mozgásban rejlő egyensúlyáról.

  • Mítosz és dráma
    Évf. 23 szám 3–4 (2024)

    E lapszámunk a 2023 novemberében, Pécsen rendezett műhelykonferencia előadásaihoz kapcsolódik, amely Karsai György 70. születésnapját ünnepelte. A tanulmányok az ókori irodalom és színház sokrétű világát idézik meg: Paris homérosi alakjának komikumát és tragikumát, Pindaros gyászba hajló győzelmi ódáját, a  „mindennapiság diszkrét báját” Aischylos szatírdrámájában, Euripidés hőseinek vallási tapasztalatait, valamint Aristophanés és Plautus közönségének színházi élményét. Más írások a grammatika és az orvostudomány nyelvének ókori összefonódását, a császárkori mimus társadalmi hatását, Thomas Mann görög isteneit vizsgálják, vagy éppen kortárs Antigoné-előadásokat elemeznek. A rovatok további különlegességeket kínálnak: a Szépművészeti Múzeum Mezopotámia-kiállítását „hat szemmel”, beszámolót a nagy sikerű Non Scholae Fesztiválról, valamint egy alapvető monográfia recenzióját az antikvitás magyarországi recepciójáról. A számot rendhagyó, rejtvényes Dualis zárja.

  • Évf. 23 szám 2 (2024)

    A lapszám tanulmányai történeti, vallástörténeti, zene-, művészet- és irodalomtörténeti szempontból közelítik meg az antikvitás világát. Megismerhetjük a Garizim hegyén álló szamaritánus templom politikai jelentőségét, Lákis vaskori gazdaságtörténetét, Cato önreprezentációját a Catilina-összeesküvés idején, valamint a római városok épületbontási tilalmainak hátterét. Szó esik Jacopo Peri barokk Orpheus-pásztorjátékáról, valamint egy különleges egyiptomi kozmetikai kanálról is. A Textus rovat Plautus Poenulusát mutatja be új fordításban és jegyzetekkel, míg a Dualis a szerzőfeliratok antik gyakorlatába enged bepillantást.

  • Zöld ókor
    Évf. 23 szám 1 (2024)

    Az Ókor tematikus számaival mindig arra törekszik, hogy – az ókori civilizációkra vonatkoztatva – középpontba állítsa, újra feltegye vagy átfogalmazza a hazai és a nemzetközi tudományosságot leginkább foglalkoztató kérdésfeltevéseket, és az antik kontextusból kiindulva választ adjon rájuk. Zöld ókor című összeállításunk olvasója izgalmas és összetett tanulmányokat olvashat a mítoszokban, irodalmi művekben megjelenő természetről, az ember és a természeti környezet kapcsolatáról, a művelés alá vont táj és a vadon kettőséről, vagy a velük társított mitikus, esztétika, etikai és kulturális összefüggésekről. Radnóti Sándor nagy ívű művelődéstörténeti kísérletét idézve: „A tájat az ember látja, a táj csak akkor létezik, ha az ember szemléli, létrehozza”, s bár ez a radikális váltás a táj szemléletében a 17. század második felétől datálható, az antikvitásban is vannak ennek kitapintható nyomai. A természetben, a vadon állataiban a mindenkori Másikat, a vadat és ismeretlent érhetjük tetten; ezek a határok azonban elmosódhatnak: emberből könnyen válhat ismét állat, és ahogy az épített tér is átadhatja helyét a szenvtelenül előre törő természetnek, az ember is átalakíthatja a tájat – hegyeket hordhat el, folyóknak szabhat új irányt.

  • Pindaros és utóélete
    Évf. 22 szám 3–4 (2023)

    A jelen szám rendhagyó módon nem egy központi tematika köré épül, hanem egy kisebb tematikus összeállítást és egy nagyobb, alkalomhoz kötött válogatást talál benne az Olvasó. Pindaros és utóélete címmel – Ferenczi Attila szerkesztésében, az NKFIH K 124232 számú pályázata keretében – olvashatják Agócs Péter átfogó írását a pindarosi metapoétikáról, Keisz Ágoston tanulmányát a hazai Pindaros-recepció alapvető és különös képviselőjéről, Ungvárnémeti Tóth Lászlóról, de ehhez az összeállításhoz csatlakozik Nagy Árpád Miklós értelmező áttekintése is az ókori Pindaros-portrékról. Az utóbbi egyszersmind alapító szövegéül szolgál az Ókor és a Palladion Műhely együttműködésében létrejövő új rovatnak, a Dualisnak, amely mostantól, nevéhez illően kétlaki módon, terveink szerint minden számban és ezzel párhuzamosan a Palladion honlapján is hírt ad magáról. Ahogy ez most is észrevehető, a Dualis szerves egységet alkot a színes borítóinkra kerülő képekkel, és az antik művészet szépségére és nélkülözhetetlenségére hívja fel a figyelmet – ezúttal természetesen Pindaros-portrék segítségével. A fényképekért hálás köszönet illeti Hans Rupprecht Goettét (Berlin, Deutsches Archäologisches Institut, Zentrale). A másik, nagyobb terjedelmű összeállítás a 2023-as Mathéma-konferencia anyagából válogat. A fiatal ókorkutatók – köztük még egyetemi tanulmányaikat végző hallgatók, doktori hallgatók és doktorjelöltek, valamint fokozatukat nemrég szerzettek – az ELTE BTK-n évről évre megrendezett konferenciája egyre fontosabb fóruma a magyar nyelvű ókortudománynak; előadásai, vitái és a konferenciák anyagából szerkesztett, évről évre megjelenő kötetek jól tükrözik az ókorkutatás pillanatnyilag legizgalmasabb irányait. 

  • Évf. 22 szám 2 (2023)

    A folyóirat jelen száma jól példázza az ókortudomány sokszínűségét, hiszen a tanulmányok az ókori Közel-Kelet, a görög-római kultúra politikai, vallási és irodalmi jelenségeit vizsgálják, a különféle forrástípusokhoz filológiai, történeti, epigráfiai vagy régészeti módszerekkel közelítve. A szám nyitó tanulmánya az asszír közigazgatásban alkalmazott eskük politikai és vallási funkcióit elemzi, rámutatva az államhatalom legitimációjának szakrális dimenzióira. Kulin Veronika tanulmánya Hérodotos történetírói praxisát vizsgálja. kató Péter egy kósi kultuszegyesület kitüntetési határozatának elemzésén keresztül a közösségi identitás és a vallási szerveződések összefüggéseit tárgyalja. A római tematikájú tanulmányok a késő köztársaság politikai diskurzusát, valamint Tibullus és Nonnos műveinek vallási-poétikai aspektusait vizsgálják. A régészeti rovat Aquincum korai katonai infrastruktúrájának problémájához járul hozzá új értelmezésekkel, míg a Textus rovat egy asszír koronázási rituálé kommentált magyar fordítását közli. 

  • Állatok Egyiptomban
    Évf. 22 szám 1 (2023)

    Utoljára 2014-ben jelentetett meg az Ókor tematikus számot az állatokról (2014/3). Az akkor közölt tanulmányok különféle ókori civilizációk állattartását és az állatokról alkotott elképzeléseit vizsgálták és ismertették; az összeállítást Liptay Éva egyiptológiai tárgyú írása nyitotta meg. Az idei első szám szintén állatokkal foglalkozik, de ezúttal erre az egy civilizációra összpontosítva: az ókori Egyiptomban tisztelt és az ókori egyiptomi művészetből az európai műveltségbe is átkerült álla-tokkal és keveréklényekkel. A tanulmányok a 2022. szeptember 22-én a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye által rendezett Ókori egyiptomi állatok régen és ma című konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatai.