Évf. 24 szám 2 (2025): Erőszak

Az Ókor jelen száma az erőszak különböző formáit és jelentéseit vizsgálja az antik világban. A tanulmányok több korszak és műfaj felől közelítve mutatják meg, hogy az erőszak nem csupán a csatatereken válik láthatóvá, hanem a mindennapi társadalmi viszonyok, a státuszkülönbségek és a városi együttélés szövetében is jelen van. A római eredethagyomány elbeszélései az erőszakot a közösségi önmeghatározás alapmintájaként rögzítik, miközben a politikai rend fenntartásának történetei az elit és a nép viszonyának kiélezett helyzeteit tárják fel. A görög tragédiában a testi pusztulás és az isteni jelenlét problematikája kapcsolódik össze, míg Ovidius költészetében a trauma és az átváltozás tapasztalata a nyelv és a test határain jelenik meg. A római irodalom önreflexív rétegeiben az erőszak a narratív és műfaji újraértelmezés eszközévé válik: a polgárháború költői feldolgozásai egyszerre idézik fel és kérdőjelezik meg a történeti erőszak retorikáját. A lapszám célja, hogy e különböző megközelítéseket egymás mellé állítva mutassa meg: az erőszak az antik kultúrákban alapvető, formatív, identitásképző tapasztalat. A tematikus tanulmányok mellett a Textus, a Könyvek és a Dualis rovat írásai egészítik ki az összeállítást.