Lemorzsolódás vagy bennmaradás? A felsőoktatásban tanuló figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) élő fiatal felnőttek helyzete

Abstract

A felsőoktatásban végbemenő bolognai reform a rövidebb képzési programok segítségével szélesebb körben megnyitotta kapuit a hallgatók előtt. Emellett az expanzió mellett továbbra is tapasztalható volt a lemorzsolódás jelensége is az egyetemeken. A szakirodalom-elemzésre épülő tanulmány, a jelenséghez köthető intézményi tényezőket érintve, a pszichológiai tényezőkre (észlelt stressz, énhatékonyság, önértékelés) helyezi a hangsúlyt. A tanulmány középpontjában a lemorzsolódással kiemelkedően veszélyeztetett csoportok állnak, amelyekből a felnőtt figyelemhiányos hiperaktivitászavarral (Attention Deficit Hyperactivity Disorder; ADHD) élő hallgatók kerülnek kiemelésre, mivel ők kiugróan veszélyeztetettek a lemorzsolódás szempontjából. A fókuszba állítás indokát egyrészt a külföldi felsőoktatási intézmények által jelentett, ADHD-val érintett hallgatók számának rendkívüli emelkedése adja. Másrészt a hazai kereteket vizsgálva az látható, hogy a diagnosztikus folyamat – és ezzel együtt az oktatásban eszközölhető intervenciós programok is – jelentős lemaradást mutatnak az ezt célzó külföldi példákhoz képest. A lemorzsolódáshoz kapcsolódó rizikófaktorokat (szorongás, depresszió, amotiváció) érintve, a bennmaradást elősegítő protektív faktorok (reziliencia, szociális készségek, rugalmasság) kerülnek hangsúlyosan előtérbe a tanulmányban, eltávolodva ezzel a deficitfókuszú megközelítéstől és az erősségekre építő szemléletre helyezve át a hangsúlyt.