Absztrakt
Jelen tanulmány olyan neveléstudományi paradigmákat tárgyal, melyekben központi szerepe van a közösségnek és a helynek, úgymint az egyén helye a világban, a társadalomban, tág és szűk környezetében, egyszerre fizikálisan és átvitt vagy akár spirituális értelemben. A reformpedagógiai mozgalomhoz köthető iskolák legnagyobb közösségét hazánkban a Waldorf-pedagógia alapján működő intézmények alkotják. A Magyarországon kevésbé ismert „place-based” pedagógia olyan hely- és közösségfókuszú fogalom, amely szorosan összefonódik a fenntarthatóságra és a társadalmi felelősségvállalásra neveléssel, a szociális munkán keresztüli tanulással, az integrált környezeti neveléssel és a projektalapú tanulással. Az összevetésre kiváló alapot teremt, hogy mindkét pedagógia nagy hangsúlyt fektet az oktatási intézmény és a tanuló összekapcsolására a környezetével és a közösséggel, a társadalmi közeggel, melyben működik. A tanulmány bemutatja a Waldorf- és a place-based pedagógia elméleti, módszertani alapjait, rámutatva keresztmetszetükben a közösség és a hely szerepére az oktatási-nevelési folyamatban. Végül sort kerítünk a hely- és közösségalapú oktatás fogalmának bevezetésére.