Absztrakt
Kutatásunk fókuszában azon személyek állnak, akiket a hatályos felsőoktatási törvény fogyatékossággal élő hallgatónak nevez, s akik ezen hallgatói csoport tagjai közül sikeresen diplomát szereztek. A kutatás aktualitását adja, hogy ugyan növekszik a diplomával rendelkező fogyatékossággal élő személyek aránya, a szakirodalom mégis arról számol be, hogy a fogyatékossággal élő személyek magasabb arányban élnek kedvezőtlen szocioökonómiai körülmények között, mint a teljes népesség. Arról azonban a hazai és a nemzetközi szakirodalom is csak kevés információval szolgál, hogy a felsőfokú végzettség társadalmi mobilitást elősegítő szerepe a fogyatékossággal élő népesség esetében milyen mértékben tud érvényesülni. E csoport jelentős emberi erőforrásként szerepelhet a munkaerőpiacon, helyzetük feltárása pedig elősegítheti munkaerőpiaci helyzetük megértését, ezáltal eredményesebb bekapcsolódásukat. A kutatás célja feltárni, hogy a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci helyzete hogyan alakul a diplomaszerzést követően, továbbá hogy a felsőfokú végzettség társadalmi mobilitást elősegítő szerepe hogyan érvényesül a fogyatékossággal élő személyek esetében, s támogatja-e munkaerőpiaci elhelyezkedésüket. A kérdéskör feltárására kvalitatív kutatási módszert, félig strukturált személyes interjús adatfelvételt alkalmaztunk (N=31). Kutatásunk korlátja a célcsoport nehéz elérhetősége. Rejtőzködő célcsoportról lévén szó a mintavétel hólabda módszerrel valósult meg. Eredményeink alapján egyértelmű összefüggés mutatható ki arra vonatkozóan, hogy a fogyatékossággal élő személyek esetében a felsőfokú végzettség hogyan hat a társadalmi mobilitásra, valamint a munkaerőpiaci elhelyezkedésre. Az eredmények segítséget jelenthetnek abban, hogy megértsük a felsőoktatás és a munkaerőpiac közötti átmenet során lezajló folyamatokat a fogyatékossággal élő személyek esetében, ami mind a felsőoktatás, mind a munkaerőpiac aktorai számára fontos információval szolgálhat.