Kreativitás és köznevelés: A Nemzeti alaptanterv kreativitás-felfogásának kritikai vizsgálata

Absztrakt

Az elmúlt 20 évben a kreativitás nevelésben és oktatásban betöltött szerepe jelentős mértékben felértékelődött. Világszerte számos ország a diákok kreativitásának fejlesztésében látja a gazdasági versenyképesség növekedésének, valamint a társadalmi és egyéni jólét megteremtésének esélyét. A kreativitás iskolai fejlesztésnek sikeressége tantervi tényezők függvénye is. A tanulmányban bemutatott kutatás célja a 2012-es Nemzeti alaptanterv (Nat) által közvetített kreativitás-felfogás feltárása és annak kritikai elemzése volt tartalomelemzés módszerével. A tartalomelemzés alapját a kreativitás explicit megnevezéséhez kapcsolódó kulcsszavak megjelenésének helye, gyakorisága és szemantikai kontextusa képezte. A kutatás eredményei rávilágítottak arra, hogy bár a kreativitás a Nat visszatérő eleme, azonban az eltérő arányokban és mélységekben jelenik meg a közös célokban, a különböző műveltségterületeken és képzési szakaszokban. A kreativitást a Nat minden műveltségi terület és képzési szakasz számára releváns kereszttantervi fejlesztési területként nevezi meg. A kreativitás a leggyakrabban a Művészetek területen jelenik meg, négy műveltségterület pedig egyáltalán nem nevezi meg a kreativitást (Ember és társadalom, Ember és természet, Földünk és környezetünk és Idegen nyelvek). A Nat-ban a kreativitás nem kerül meghatározásra és csak néhány műveltségterület segíti annak értelmezését. A Művészetek és Matematika műveltségi területeken külön fejlesztési feladatok támogatják a kreativitás kibontakozását. Megállapítható, hogy a tantervben egy világosabb, belső ellentmondásoktól mentes, következetes kreativitásmegközelítésre van szükség.