Kulcsszavak
Hogyan kell idézni
Absztrakt
A tanulmány az egzisztenciális szemléletű pedagógia és a biblioterápia kapcsolódásait vizsgálja, kiemelve a pedagógia újrahumanizálásának szükségességét, ahol a cél nem csupán a tudásátadás, hanem az egész személy, a szubjektummá válás támogatása. Arra keresi a választ, miként segítheti a pedagógus a diákokat az egzisztenciális kérdésekkel való szembenézésben és a személyes fejlődésben. Bemutatja, hogy ha az irodalom „piruláit” megfelelő dózisban adagoljuk a biblioterápiás gyakorlatban, ezáltal csökkenthetjük a heideggeri otthontalanság (Unheimlichkeit) érzését, és segíthetjük a diákokat a világban való eligazodásra. Részletesen kifejti hogyan építhető be a fejlesztő biblioterápia gyakorlatába az egzisztenciális szemlélet, különös tekintettel Viktor Frankl értelemközpontú megközelítésére. A biblioterápiás foglalkozás folyamatát a szimbólumterápiás gyakorlatból kölcsönzött tudatosítástól a személyes jelentésadáson át a személyiségváltozásokig vezető út mentén tekinti át, és hangsúlyozza az irodalmi műveken keresztüli reflexió és az egyéni értelemkeresés fontosságát. A kreatív írás szerepét is kiemeli a feldolgozott élmények integrálásában. Célja megmutatni, hogy a kritikai gondolkodás fejlesztése, az önismeret mélyítése és a diákok támogatása segít abban, hogy felelősen alakítsák saját életútjukat egy komplex, számukra még idegennek tűnő világban.