Kulcsszavak
Hogyan kell idézni
Absztrakt
Az elmúlt évszázadban alkalmazott olvasástanítási módszerek váltakozása, változása alapján megállapítható, hogy nem minden esetben kizárólag a sokszínűség és a differenciált oktatás megteremtésére törekvő módszertani megalapozottság került előtérbe. A huszadik század közepén betiltásra került fonomimika módszere komplexitásában meghaladja a más olvasástanítási módszereket, a hang és a betű összekapcsolását motoros jellel támogatja. Jelen munka célja ennek az integrált oktatásban elfeledett módszer (Adamikné Jászó, 2014, 147. p.) hatékonyságának vizsgálata, egy egész tanévet lefedő, első évfolyamos tanulók körében megvalósuló kísérleti-kontrollcsoportos kutatás segítségével. A programot elő- és utóteszttel kereteztük, melyben a hanghallás, az időtartam, a képzés helye és módja, valamint a zöngésség az előteszten receptív majd az utóteszten expresszív módon, a szóírás pedig csak a program végén került rögzítésre. Eredményeink rámutattak arra, hogy a fonomimika módszere leginkább a hangkihallás komponensre gyakorolt pozitív hatást, míg a kiemelt figyelmet igénylő különleges bánásmódot igénylő tanulók esetében (N=73) az előteszten, a kísérleti és kontrollcsoport esetében tapasztalható szignifikáns különbség a fejlesztés hatására megszűnt. Összességében a fonomimika olvasástanítási módszere sikeresen alkalmazható integráló osztályokban. A program nemcsak a fonológiai tudatosságot fejleszti, hanem mind az ép, mind a kiemelt figyelmet igénylő tanulóknál jelentős fejlődést mutat az időtartam komponensben, valamint az önálló szóírásban, melyek a későbbi helyesírási készség megalapozásának kiemelt összetevői.