Folklórból stilizált világkép

Nyelv és stílus Tamási Áron csonka trilógiájában

Szerzők

  • Géza Balázs Eötvös Loránd Tudományegyetem, Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet, Mai Magyar Nyelvi Tanszék

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2018.3.302

Kulcsszavak:

folklórlingvisztika, mágikus realizmus, székely furfang, folklorisztikus világkép, kitágított valóság

Absztrakt

A tanulmány középpontjában Tamási Áron Jégtörő Mátyás (1935) című regénye áll, amelyet írója és több kortársa is a legjelentősebb művének tartotta. Tamási Ábel-trilógiája sikere után újabb trilógia írásába kezdett, amely azonban hiányos maradt: csak a Jégtörő Mátyás és a Ragyog egy csillag (1938) készült el. A két regényt felfogásuk, hátterük és szereplőik összekapcsolják egymással, de lényeges különbségek is vannak a folklorisztikus jelleggel és az ázsiai hatásokhoz (buddhizmus) visszanyúló Jégtörő Mátyás és a népi vallásosság köré összpontosuló Ragyog egy csillag között. Összességében azonban a két regényt egy teljesen sajátos „mágikus realizmus” jellemzi. Jelen folklór-nyelvészeti elemzés keretét (i) a két regény népmese jellege és (ii) népnyelvi szóhasználata, valamint (iii) az általuk követett folklórhagyomány és (iv) a transzcendencia adja. Konkrétabban a következő szempontokat követik nyomon: szellemek állati formában, beszélő vadállatok, segítő szellemek, népi vallásosság; Erdélyi mancsosság, hasonlatok halmaza, mondatkészletek, közmondások, tájszólások, szemdialektus, nyelvtani szerkezetek, névadás; boszorkányok, boszorkányok, tabuszavak, meztelenség (erotika), tárgyak. Mindezek a tényezők együtt alkotnak páratlan folklorisztikus világképet, Tamási saját szavaival élve „kiterjesztett valóságot”, amelyet az író mindig pozitív küldetéstudatával, a derű filozófiájával terhel.

##submission.downloads##

Megjelent

2018-10-03

Folyóiratszám

Rovat

Tanulmányok