Aktuális szám

Évf. 120 szám 3 (2024): Magyar Nyelv
Magyar Nyelv 2024/3. borítókép
Megjelent: 2024-10-15

Teljes szám

Szó- és szólásmagyarázatok

Tudománytörténet

Számunk szerzői

Az összes folyóiratszám megtekintése

Tisztelt Olvasónk!

Üdvözöljük folyóiratunk honlapján.

A Magyar Nyelv az 1904-ben alapított Magyar Nyelvtudományi Társaság hivatalos folyóirata. 1905-ben indult, s azóta évi kihagyás nélkül, rendszeresen jelenik meg, korábban a Társaság tagságának az adományaiból, 1945 óta a Magyar Tudományos Akadémia, majd más szponzorok anyagi támogatásával is. Már hosszú idő óta negyedévenként, tehát évi 4 füzetben jelenik meg, összesen 32 nyomdai íven.

Már alapításakor is elsőrendűen a magyar nyelv tudományos művelését, további közműveltségi és iskolaügyi támogatását, ápolását tűzte ki célul. A Magyar Nyelvtudományi Társaság tagságának, illetőleg szakosztályainak, tagozatainak bővülésével tematikája fokozatosan terjeszkedett ki a szorosabban vett magyar nyelvtudományon kívül a Magyarországon művelt más nyelvtudományi ágazatokra, így főként a germanisztikára, romanisztikára és szlavisztikára, valamint az általános és alkalmazott nyelvészetre.

Hagyományos rovatai: Tanulmányok, Kisebb közlemények, Szó- és szólásmagyarázatok, Nyelvművelés, Élőnyelv, Tudománytörténet, Szemle, Különfélék, Társasági ügyek, Nyelvtörténeti adatok, Levélszekrény.

Rokon tudományokkal való kapcsolatait főként történeti, őstörténeti, irodalomtörténeti és néprajzi tárgyú közleményei jelzik. Súlyt fektet a folyóirat a tudománytörténet művelésére és a hazai nyelvtudomány eseményeiről való tájékoztatásra is. Szemle rovatában természetesen hazai és külföldi művek ismertetése is helyet kap.

Szerzői gárdájában a hazai nyelvtudomány legjobb képviselői mindig ott voltak, de rendszeresen teret enged a folyóirat külföldi, főként szomszédos országbeli szerzők cikkei közlésének, valamint a hazai fiatalabb nyelvésznemzedék közleményeinek is. Szerkesztői kezdetektől fogva a magyar nyelvtudomány jeles képviselői. Szerkesztésére mindig a gondosság és a pontos megjelenés volt a jellemző.