Megjegyzések a Vizsolyi biblia nyelvéről

Szerzők

  • Ferenc A. Molnár

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2021.1.51

Kulcsszavak:

bibliafordítás, Vizsolyi biblia, nyomatékosító funkció, figura etymologica, Ady Endre

Absztrakt

A cikk elsősorban azt a problémát tárgyalja, hogy egy bibliai héber szintagmát, amely ugyanannak az igének egy infinitívet és egy véges alakot tartalmazott, hogyan fordították le a régi magyar bibliafordításokban, különösen az első teljes Bibliában, a Vizsolyi Bibliában (1590, Vizsoly) és a későbbi, átdolgozott kiadásaiban. A héber szerkezetekben az infinitivusnak van kiemelő funkciója. A régi magyarra általában -va, -ve (-ván, -vén) határozói igenév végződéssel fordították, pl.: kérve kér ’kérve kér’ = ’könyörög’; vagy igéből származó főnévvel, határozói funkcióban: halállal hal ’halállal meghal’ = ’bizonyára meghal’. Ezek a bibliai szerkezetek a beszélt és az irodalmi nyelvre is hatást gyakoroltak (különösen Ady Endre költészetére †1919), és sajátos figura etymologicát alkotnak.

##submission.downloads##

Megjelent

2021-06-14

Folyóiratszám

Rovat

Kisebb közlemények