Szemelvények a Budapesti Királyi Ítélőtábla fegyelmi ügyeiből (1938–1944)

Absztrakt

Tanulmányom a bírákkal szemben indult fegyelmi eljárásokba enged betekintést a Budapest Főváros Levéltárában feltárt források alapján. A Budapesti Királyi Ítélőtábla elé 1938 és 1944 között került ügyeket – elvi jelentőségük és előfordulási gyakoriságuk alapján – négy csoportra (a felügyeleti vizsgálat, a hivatali kötelesség megszegése, a bírói tekintély sértése és veszélyeztetése, valamint a pótmagánvád a fegyelmi eljárásban) osztottam. A címben jelölt időszakban az 1936. évi III. tc. rendelkezett a bírákkal szembeni fegyelmi eljárásokról. Ennek hatálybalépésének napján, 1936. január 16-án a bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871. évi VIII. tc. hatályát vesztette. A több mint hatvan évig hatályban lévő törvény az 1930-as évekre már számos ponton kiigazításra szorult. A fegyelmi eljárásokban az új törvény egyik újítása az volt, hogy a fegyelmi eljárás előtt kötelezővé tette a felügyeleti vizsgálatot, amelynek részletszabályait korábban rendeletek rögzítették. A másik újítás a pótmagánvád bevezetése volt. A törvény abban az esetben biztosított pótmagánvádlói jogosultságot, ha a fegyelmi vétség ténylegesen egyéni jogsérelmet is jelentett. A törvénycikk 5. §-a a fegyelmi vétség két tényállásáról rendelkezett. E rendelkezések gyakorlati végrehajtását vizsgáljuk a feltárt források alapján.