Innováció és modellmásolás: „nemzetiségi” és „kisebbségi jogi” konstrukciók 1868 és 2011 között

Absztrakt

A tanulmány1 elsősorban a terjedelmi kötöttségekre tekintettel, tárgykörét és a feldolgozott, reflektált szakirodalmat tekintve is korlátozott. A vizsgá- lat tárgya a három, az 1868-as, az 1993-as és a 2011-es nemzetiségi, illetve kisebbségi törvényben a célcsoportok [azaz a nemzeti(ségi) és etnikai csoportok és tagjai] koncepcionalizálása – abban a dimenzióban is vizsgálva, hogy ez mennyiben autonóm – vagy modellkövető. A tanulmány tehát kétszeresen összehasonlító fókuszú: egyfelől a három jogszabályt egymás viszonylatában, másrészt a legkézenfekvőbb külföldi, nemzetközi szabályozási konstrukciók összefüggésében elemzi.

Állításaim a következők: a) mindhárom törvény elementáris fontosságú közjogi és politikai szempontból; b) mindhárom jogszabály elfogadására élénk szakmai és tudományos vita és jogalkotási előzményeket követően került sor; c) mindhárom törvényt rendkívül súlyos konceptuális okokban gyökerező kodifi kációs és közpolitikai hiányosság jellemzi; d) a második (és az azt lekövető harmadik) törvény autonóm, innovatív megoldásokat alkalmazott); és e) az első két, nagy közjogi „rendszerváltás” sodrásában, annak fontos elemeként megalkotott törvény között, az élesen eltérő politikai és társadalmi helyzetből fakadóan nem mutatható ki közvetlen „útfüggést” eredményező hatás vagy összefüggés, a harmadik törvény pedig a második konceptuális változásokkal nem járó kiigazításának tekinthető.