Vallási türelem a török hódoltság idején

Jogtörténeti adalékok Baranya és Nógrád vármegyékbôl

Absztrakt

A törökökkel vívott háborúk után a 17. század végére a magyar etnikum kisebbségbe került a Magyar Királyságban. Míg a déli szerbek továbbra is ortodoxok maradtak, az erdélyi románok és a Kárpátok ruszinjai nagy számban csatlakoztak a Habsburgok által favorizált katolikus egyházhoz. A 17. század folyamán a protestáns nemesség jelentős szabadságot nyert Magyarországon. A Habsburg uralkodók újrakatolizáló erőfeszítései miatt azonban ezt a szabadságot fokozatosan korlátozták. Az állami befolyás a katolikus egyház ügyeiben is erős volt, különösen a felvilágosult abszolutista jozefinista (II. József 1780–1790) korszakban, amikor feloszlatták a szerzetesrendeket. A református és az evangélikus vallás a 18. század végén nyerte vissza szabadságát. Abban az időben, bár e vallások szabad gyakorlása megengedett volt, státuszuk messze nem volt egyenlő a katolikus egyházéval. Annak ellenére, hogy az 1848-as forradalmi jogszabályok minden bevett vallás egyenlőségét deklarálták, a zsidó vallás elfogadása csak 1867-ben következett be az 1867. évi XII. tc. hatálybalépésével (izraeliták egyenjogúságáról polgári és politikai jogok tekintetében). Világosnak tűnik, hogy a Habsburg Birodalomban a magyar liberális politikai elit, hasonlóan az osztrák liberálisokhoz, megoldásokat keresett egy sokvallású és multikulturális társadalomban, amely a török hódoltság után jellemezte hazánkat. Ezt a folyamatot árnyalta azonban az uralkodók elkötelezettsége a katolikus egyház mellett.