Az emberkereskedelem szabályozásának hazai történetérôl röviden

Absztrakt

Ember és kereskedelem. Amennyiben az előbbi tárgya és nem pedig alanya az utóbbinak, akkor ezek a fogalmak a mai gondolkodás számára távoliak és látszólag összeegyeztethetetlennek tűnnek. A kereskedelem az áruk és szolgáltatások cseréje, a megtermelt javak közvetítése a termelőktől vagy előállítóktól a fogyasztók számára, kereskedni pedig általában tárgyakkal, birtokolható, tulajdonban állható dolgokkal szokás, vagyis nem emberrel, akire mint személyre gondolunk, többnyire közösséget alkotó, a világot megismerő és alakító, beszéddel és gondolkodással jellemzett, társadalomban élő és ott jogokkal bíró individuumra, „értelmes” lényre. Virág György álláspontja szerint a személyes szabadságától megfosztott, tárgyként kezelt, valaki másnak a tulajdonában álló ember rabszolga (a római jog szerint nem is személy, csupán homo servus, aki a dolgokkal – res – azonos státusú), piacra vihető, embervásáron árulható, posztmodern változatában akár akciós termékként kezelhető áru (people for sale) humanoid konzumcikk.