Száz éve koronázták meg XI. Piuszt, a későbbi államalapítót

Absztrakt

Európa egyik leghosszabb ideig létező állama volt a Pápai Állam (756–1870). Fennállása alatt számos alkalommal változott területi kiterjedése, azonban megállapítható, hogy korántsem a területének nagysága adta jelentőségét, hanem maga a pápa, illetve a Szentszék; az egyházi intézményrendszer szabad működését is hivatott volt biztosítani. A Szentszék nemzetközi viszonyokban betöltött szerepe meghatározó, hiszen a diplomáciai kapcsolatok fenntartása mindig is a Szentszék hatáskörébe tartozott, úgy a Pápai Állam fennállása alatt, mint a Vatikánvárosi Állam létrejötte óta. Ez a gyakorlatban leginkább a Pápai Állam megszűnése és a Vatikánvárosi Állam létrejötte közötti időszakban mutatkozott meg. A Pápai Állam fennállása során a konzuli kapcsolatok fenntartásának még volt jelentősége, de már a Vatikánvárosi Állam létrejötte óta kevés gyakorlati jelentőséggel bír. Az államiság léte viszont nagyon szorosan összekapcsolódott a pápa szabad hatalomgyakorlásának és az Apostoli Szentszék és működésének biztosításával, melyet a Pápai Állam megszűnését követő krízisek időszaka is bizonyított. A két világháború közötti időszak pápáját, XI. Piuszt 1922-ben választották meg, majd hét évvel később sikerült rendezni az úgynevezett római kérdést a lateráni szerződéssel. Jelen tanulmány célja az is, hogy néhány vonatkozásban kitérjen a Pápai Állam megszűnését követő időszak egyes kérdéseire, rávilágítva egyidejűleg arra az egyetlen pozitívumra, ami a Szentszék diplomáciai viszonyokban történő megerősödését jelentette a két állam fennállása közötti viszontagságos történelmi időszakban.