A legkisebb láncszem
Óbuda és a városegyesítés(ek)
DOI:
https://doi.org/10.55051/JTSZ2025-3p26Absztrakt
Budapest 1873-ban jött létre Buda, Pest és Óbuda városok, valamint a Margit-sziget egyesülésével (1872. évi XXXVI. törvénycikk). Óbuda népességét és gazdasági erejét tekintve elmaradt a másik két várostól. Mivel azonban Óbuda a 18. században szoros kapcsolatban állt Budával, a közvélemény már a 19. század első felében a főváros szerves részének tekintette. Bár a három város egyesítéséről szóló tárgyalások már 1848-ban megkezdődtek, Szemere Bertalan belügyminiszter 1849. június 24-én rendeletben hirdette ki az egyesítést, amely azonban a szabadságharc kudarca miatt nem valósult meg. Ehelyett 1849 végén rendeletben hirdették ki Buda és Óbuda egyesítését (a gyakorlatban Óbuda csatolását Budához). Mivel a két város teljes egyesülése nem valósult meg, a közös működés 1861-ig inkább akadályt jelentett Óbudának. Óbuda lakói 1870 végén értesültek a három város egyesítésének tervéről, és csatlakozásuk feltételeként meghatározták, hogy rendezik viszonyukat a koronával, és az alacsonyabb adóosztályban maradnak. 1873 januárjától Óbuda képviselőiként Harrer Pál polgármester, Végh János ügyvéd, Tatay Adolf főorvos és Molnár József kereskedő voltak jelen az egyesülésről szóló tárgyalásokon. Az egyesült Budapesten belül Óbuda a budai külváros, Újlak pedig a főváros III. kerülete lett.

