Választójogi dilemmák a fővárosban Budapest egyesítésének idején

Absztrakt

Míg 1848-ban, a modern politikai és választási rendszer kialakulásakor a magyar közbeszéd középpontjában még a választójog küszöbértéke és a korábban kiváltságos rendek választójogának megőrzése állt, addig az 1867. évi kiegyezés és a parlamentarizmus helyreállítása után a viták már egy új, az általános választójogot korlátozó rendszerre összpontosultak: a legnagyobb adófizetők személyes politikai képviseletére, azaz a virilizmus bevezetésére. Bár a magyar főváros(ok), Buda és Pest polgárai elutasították a virilizmus elvét, és szélesebb körű népképviseletre törekedtek – amint azt Gerlóczy Károly 1869-es törvénytervezete is tanúsítja –, végül csak azt tudták elérni, hogy a virilizmust enyhébb formában vezessék be Budapesten. Az akkori viták elemzése megerősíti, hogy ez az új elem – csakúgy, mint a választójogi küszöb és a nyílt szavazás megtartása – valójában csak hatalomtechnikai eszköz volt a mindenkori uralkodók kezében. Az akkori diskurzusokból az is kiderült, hogy a választójog kiterjesztése és a más önkormányzati egységekben bevezetett virilizmus kritikája nem a főváros polgári rétegei számára volt igazán fontos, hanem inkább a parlamenti ellenzék, különösen annak radikális baloldali szárnyának.