A kodifikációs minták történetéhez

Szerzők

  • Barna Mezey HUN-REN–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport; Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék; Széchenyi István Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar, Jogtörténeti Tanszék https://orcid.org/0000-0002-2234-9452

DOI:

https://doi.org/10.55051/JTSZ2025-1p80

Absztrakt

A magyar büntető-jogtörténetben kései jelenség volt a kodifikáció. A jogrendezésre, az igazságügyi szervezet megújítására már a 17. században volt igény, de a Habsburg abszolutizmus elképzelései és a magyar rendek alkotmányos követelései ellentétesek voltak. A felvilágosult abszolutizmus sem kedvezett az önálló magyar jogalkotásnak. Hasonlóképpen konfliktusos volt a törvényi jog és az ezt korrigáló és lerontó szokásjog viszonya is. Végül az első önálló magyar kódextervezet 1795-re készült el. A következő törvénykönyvjavaslatra 1843-ig kellett várni. Végül az első büntető törvénykönyvet 1878-ban fogadta el az Országgyűlés. Mindhárom munkát meghatározták a legújabb európai tudományos eredmények. Mindhárom mintaként használta a kontinens hatályos büntető törvényeit. De mindhárom tervezet megalkotói gondos adaptációval, a magyar hagyományok messzemenő figyelembevételével tették ezt.

Információk a szerzőről

Barna Mezey, HUN-REN–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport; Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék; Széchenyi István Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar, Jogtörténeti Tanszék

Mezey Barna DSc, az MTA doktora, korábbi kutatócsoport-vezető, professor emeritus, egyetemi tanár

##submission.downloads##

Megjelent

2025-09-02

Folyóirat szám

Rovat

Tanulmány