A kodifikációs minták történetéhez
DOI:
https://doi.org/10.55051/JTSZ2025-1p80Absztrakt
A magyar büntető-jogtörténetben kései jelenség volt a kodifikáció. A jogrendezésre, az igazságügyi szervezet megújítására már a 17. században volt igény, de a Habsburg abszolutizmus elképzelései és a magyar rendek alkotmányos követelései ellentétesek voltak. A felvilágosult abszolutizmus sem kedvezett az önálló magyar jogalkotásnak. Hasonlóképpen konfliktusos volt a törvényi jog és az ezt korrigáló és lerontó szokásjog viszonya is. Végül az első önálló magyar kódextervezet 1795-re készült el. A következő törvénykönyvjavaslatra 1843-ig kellett várni. Végül az első büntető törvénykönyvet 1878-ban fogadta el az Országgyűlés. Mindhárom munkát meghatározták a legújabb európai tudományos eredmények. Mindhárom mintaként használta a kontinens hatályos büntető törvényeit. De mindhárom tervezet megalkotói gondos adaptációval, a magyar hagyományok messzemenő figyelembevételével tették ezt.

