Amerikai és nyugat-európai tanulságok a 19–20. századi magyar jogfejlődés szuverenitásának vonatkozásában

Absztrakt

A tanulmány a jog szuverenitásával foglalkozó kutatócsoporton belüli kutatási eredményeket mutat be. A munka három fő pillérre épült: a nyugati állammodellek vizsgálatára, az írott és íratlan jog szerepére, valamint az államfő és nép viszonyának alkotmányos szempontú átalakulására. Összefoglalólag megállapítható, hogy a 19–20. századi magyar állam- és jogfejlődés vizsgálatánál rendkívül tanulságos az amerikai alkotmányozás ismerete, ahogy más nyugat-európai modellek (itt elsősorban a belga és kevésbé hangsúlyosan a norvég minta) is szolgáltak tapasztalatokkal és ismeretekkel szolgáltak. A magyar fejlődés bár sok hasonlóságot mutat a nyugati mintákkal mégis sajátosan alakult. A történeti alkotmány rugalmassága lehetővé tette az alkotmányos rend felfüggesztését követően annak újbóli helyreállítását karöltve az államfői legitimáció ceremoniális aktusával, az 1867-es királykoronázással. Alapvetően igaz, hogy a lentről jövő, ún. bottom-up reformok sikeresebbek és tartósabbak voltak mindig és mindenhol, mint a fentről jövő, ún. top-down változások, azonban a valódi újítások sikeréhez belpolitikai összefogásra volt szükség, ami a magyar fejlődéstörténetben több ponton is hiányzott. Ezért is igaz, hogy a magyar jogfejlődést elsősorban a nemzeti sajátosságok határozták meg és nem a földrajzi adottságok vagy a nyugati hatás, illetve nyomás.