Az angol és francia (magán)jog reakciója az ellenséges személyekre az első világháborúban

Absztrakt

A tanulmány azokat a megoldásokat mutatja be, amelyeket a nyugati hatalmak, Nagy-Britannia és Franciaország az első világháború alatt alkalmaztak az „ellenséges” országokból származó, e két ország területén élő vagy velük kereskedelmi kapcsolatban álló állampolgárokkal és vállalatokkal szemben. Az első világháború mind a nyugati kormányokat, mind az ottani közvéleményt és sajtót megrázta, és egyértelmű ellenszenvet váltott ki a központi hatalmakkal szemben. Az első intézkedések arra törekedtek, hogy meghatározzák, kik tartoznak az „ellenség” kategóriájába, és mit kell velük tenni. A magánszemélyek számára ebben a helyzetben az internálás tűnt a legjobb megoldásnak. Azonban nemcsak természetes személyek, hanem külföldi és ellenséges jogi személyek ellen is próbáltak fellépni. E csoportok meghatározása azonban két okból is rendkívül nehéz feladatnak bizonyult. Először is, nem volt egyértelmű, hogy egy jogi személy mikor tekinthető egy adott nemzethez tartozónak, másodszor pedig a katonai törekvések gyakran ezeknek az ellenséges külföldieknek a segítségétől függtek. Az ellenséges idegennek tekintett jogi (és természetes) személyeket nemzeti érdekből igyekeztek kiszorítani az ország gazdaságából, ahogyan azt jónak látták.