Mérföldkövek

Az életfogytig tartó szabadságvesztés lelőhelyei a hazai jogfejlődésben a Bencsik-féle javaslattól az 1795. évi büntető törvénykönyv tervezetig

Absztrakt

Az életfogytig tartó szabadságvesztés vegyesen fordul elő a magyar jogtörténetben és kodifikációban. Ez azt jelenti, hogy a szankció megítélése a törvényhozás szintjén való első megjelenésétől (1435, 1492) a 18. és 19. század nagy kodifikációs munkáin keresztül egészen napjainkig folyamatosan változott: egyes javaslatok és kódexek ismerték és részletesen szabályozták, mások nem; a szankció formáját, a büntetés szükségességét tehát időről időre másként ítélték meg. A büntetés nagyon lassan foglalta el helyét a szankciók rendszerében. Mindez annak is betudható, hogy a börtönt elsősorban egyéb előzetes letartóztatási célokra használták, majd a testi fenyítés szerepét is betöltötte, így nem tartották szükségesnek a néhány évnél hosszabb ideig tartó szabadságvesztést. Jelen tanulmány célja az életfogytig tartó szabadságvesztés kronologikus bemutatása a Bencsik-javaslattól (1712) az 1795-ös büntető törvénykönyv tervezetéig.