A bírói és ügyvédi kar viszonya a dualizmus időszakában

Absztrakt

A tanulmány a társadalomtudományok közül a társadalmi kizárás elméletét és a professzionalizációs paradigmát használja a bírói hivatás és az ügyvédi kamara közötti konfliktusos kapcsolat leírására. A dualizmus időszakában a két legfontosabb jogi szakma a modern jogállam keretein belül kezdett virágzásnak indulni, azonban az állami szereplők által létrehozott jogi keretek nemcsak egy modern működési rendszert, hanem ellenségeskedésre alkalmas környezetet is teremtettek. Mivel ez a konfliktus mind szakmai, mind társadalmi kontextusban felmerülhetett, szükséges különbséget tenni a kétféle viszony között, ezért jelen írás a szakmai kapcsolat minőségének vizsgálatára szorítkozik. A dolgozat a professzionalizáció két fontos aspektusán, a szakmai szövetségek létrehozására irányuló törekvéseken és a képesítési rendszeren keresztül hívja fel a figyelmet arra, hogy az ügyvédek milyen célokkal fogalmazták meg szakmai igényeiket, és hogy a bírák érdekei mennyiben különböztek az ügyvédekétől. Összességében a két szakma közötti lenyűgöző konfliktus azt hivatott bemutatni, hogy a társadalmi kirekesztés gyakorlata milyen formákat ölthetett a két legfontosabb klasszikus szakma versenyében a 19. század második felében.