Keretezés, helyszín és műfaj

A symposion mint a dicsőítő ének kontextusa a töredékes Pindaros- és Bacchylidés-skolionokban

Absztrakt

A tanulmány Pindaros és Bacchylidés néhány töredékes epinikionját és skolionját vizsgálja abból a szempontból, miként helyezik el magukat a symposion képzeletbeli terében. A szövegek nemcsak a konkrét történeti eseményeket és helyszíneket idézik meg, hanem olyan textuális keretezéssel élnek, amely az „itt és most” deiktikus dimenzióit hangsúlyozza, és egyúttal a költői hagyományhoz való viszonyukat is jelzi. A tanulmány különbséget tesz a történeti előadás és a szövegben létrehozott előadási kontextus között, és amellett érvel, hogy utóbbi fikciós volta épp az epinikion újrafelhasználhatóságának és műfaji önreflexiójának záloga. A szerző rámutat, hogy a symposion mint kulturális toposz és nem mint tényleges előadási helyszín jelenik meg, és elsősorban a műfaji és performatív kontextus megteremtését szolgálja. A sokszínű deiktikus eljárások, a metapoétikus szólamok és a mimetikus képiség révén ezek a versek elmosódottá teszik az epinikion és az enkomion határát, és előtérbe állítják azokat a mechanizmusokat, amelyek révén a költői szöveg társadalmi emlékezetet, legitimációt és dicséretet hoz létre.