Apokaliptikus fenomenológia és a politikai gonosz

Absztrakt

Apokaliptikus fenomenológiának nevezem a fenomenológiai mozgalom azon fejleményét, amely eljuttat a voltaképpeni felfogásáig ennek lényegében és elágazásaiban akképpen, hogy a voltaképpeni eközben mégis megőrzi felfoghatatlanságát. Az „apokaliptikus” kifejezés itt a voltaképpeni feltárulását, revelációját jelenti. Mindennek egyéni, közösségi, és történelmi vonatkozásai vannak, amelyek mindegyike „politikai”, a szó platóni érelmében. A politikum ezen átfogó jelentése a fogalomfejlődés során egyfelől a közösségirányítási technikák körében, másfelől a politikum alanyának, a politikai vezetőnek egyre karakteresebb alakjában mutatkozik meg. Ez a két folyamat párhuzamosan zajlik, tudniillik a közösségi mechanizmusok kialakulása, illetve a vezér szerepének megformálódása során. Ez utóbbi körében kerülhet sor a politikai rossz hangsúlyos kialakulására, mivel itt nem egyszerűen eljárási hiba vagy jogi elégtelenség a kérdés, hanem a szabadon cselekvő személy személyisége. Ezen a vonalon tekintve a rossz már nem a fizikai, a morális vagy a metafizikai, hanem hangsúlyosan személyes.