Intuíciók mint döntőbírók

Absztrakt

Érdemes-e szemantikai elméleteket kísérleti eszközökkel tesztelnünk, és ha igen, hogyan? E kérdéseket az elmúlt évtizedben kirobbant kísérleti szemantikai vitával kapcsolatban fogom megvizsgálni. Saul Kripke az 1981-ben Megnevezés és szükségszerűség címmel megjelent előadásaiban gyakran hivatkozik intuíciókra, melyek szemantikai, referenciával kapcsolatos nézetei mellett szólnak. Ezt vizsgálta Machery, Mallon, Nichols és Stich egy 2004-es kísérletben, amivel a Kripke által említett intuíciók általános érvényét s Kripke nézeteit próbálták cáfolni. Többek között Michael Devitt írásai alapján igyekszem rekonstruálni a vita lényegét, melyben az egyik oldalon az a gondolat áll, hogy mindenki intuíciója ugyanolyan rangú bizonyítéknak számít, hiszen elég hozzá a kompetencia, másik oldalon pedig az a nézet található, amely szerint az intuíciók túl összetett képződmények ahhoz, hogy megbízható bizonyítéknak tekintsük őket. Végső soron rá kell mutatnunk az „intuíció” fogalmának végzetes többértelműségére: nemcsak a kísérletezők és Devitt szóhasználatában, de Kripkéében is.