Tolerancia és explikáció. Carnap módszertana a filozófiai vitákban

Absztrakt

Miközben Rudolf Carnap 1947-es Meaning and Necessity című könyve mára egy elfeledett, de legalábbis kevésbé vizsgált munkája, e mű mutatja Carnap kései filozófiájában a carnapi metafilozófia legkövetkezetesebb alkalmazását a tolerancia elvén és az explikáció fogalmán keresztül. Mindkét elképzelés arra vonatkozik, hogy értelmetlen az egyetlen helyes logika vagy nyelvi forma keresése, azonban ezt másképp teszik. Míg az előbbi értelmében bármely olyan logika, vagy nyelvi forma egyformán legitim, aminek a szabályait megfelelően precíz módon adtuk meg, addig az utóbbi egy szinttel lejjebb, a fogalmak szintjén működik, és azt mondja, hogy a fogalmi explikációnak a végső kritériuma a gyakorlati hasznosság. Tanulmányomban eme két elképzelés fényében tárgyalom Carnap bizonyos megjegyzéseit a Meaning and Necessity-ben, mindezt belehelyezve egy tágabb keretbe, ami a mű keletkezéstörténetében és utóéletében is ezeket az aspektusokat igyekszik kidomborítani.