Referálnak-e a fiktív nevek? Kripke és Salmon a negatív egzisztenciális állításokról

Absztrakt

Több mint negyven éve, hogy Saul Kripke 1970-ben megtartotta immáron klasszikussá vált előadásait, amelyek a Megnevezés és szükségszerűség című kötetben láttak napvilágot. Ezeket az előadásokat azóta sokan kommentálták, maradtak azonban a Kripke által itt kifejtett és védelmezett merev jelölők tézisével kapcsolatban olyan elvarratlan szálak, amelyek kikezdhetik a tézis általános érvényű elfogadását – ilyen az úgynevezett nem-referáló nevek vagy üres nevek problémája is. A témának Kripke 1973-ban önálló előadássorozatot szentelt a John Locke Lectures keretein belül, az előadások szövegei viszont egészen a közelmúltig csak kevesek számára, kéziratos formában voltak hozzáférhetőek. Tanulmányomban, amennyire lehetséges, szeretném átfogóan rekonstruálni Kripke nézeteit az üres neveket tartalmazó mondatokkal és különösen a negatív egzisztenciális állításokkal kapcsolatban a 2013-ban megjelent Reference and Existence – The John Locke Lectures című könyve alapján. Ennek során láthatóvá válik, hogy Kripke meglátásai nem tudják teljes mértékben megoldani a problémát, így térek rá Nathan Salmon elméletére, amely ugyan nagyban épít Kripke nézeteire, de annak hiányosságait és problémáit képes orvosolni. Dolgozatomban ezért Salmon mellett foglalok állást, levonva azt a konklúziót, hogy az üres nevek és a negatív egzisztenciális állítások esete nem jelent végzetes problémát a merev jelölők tézisre vonatkozóan, ami így továbbra is tartható álláspont marad.