A cselekvés és határai. Hannah Arendt politikai cselekvéselméletéről
DOI:
https://doi.org/10.54310/Elpis.2015.1.2Kulcsszavak:
Arendt, cselekvéselmélet, politikai cselekvésAbsztrakt
Dolgozatom kiindulópontja egy korai (1946) Arendt írás, a What is Existential Philosophy? elemzése. Ebben a szövegben Arendt az egzisztencialista filozófiát Kant kopernikuszi fordulatából eredezteti, melynek filozófiai konzekvenciáit aztán – Kierkegaardon és Jaspersen át Heideggerig – az egzisztencialista filozófiai gondolkodás vonja le. Ennek a gondolati vonulatnak a főbb jellemzői a totalitás tagadása, ugyanakkor az individuum, mint megragadhatatlan entitás problematizálása. Az egyszeriség és megismételhetetlenség válik a gondolkodás releváns komponensévé, az „itt és most” nyomasztó-felszabadító (Kierkegaard-Nietzsche) egzisztenciális súlya és az ennek a szituációnak megfelelő döntési kényszer és a cselekvés tudatosítása.
Dolgozatom célja ennek a hagyománynak az örököseként bemutatni Arendt gondolkodását, középpontba állítva a politikai cselekvés fogalmát. Amellett fogok érvelni, hogy a cselekvés Arendt gondolkodásában irracionális elemként jelenik meg. ami ellensúlyok hiányában tomboló, romboló, mértéktelen. A határok megvonása egy politikai aktus, egy döntés eredménye, melyet a cselekvő szubjektum hoz meg a világ maradandóságának érdekében, melynek háttere előtt kaphat csak értelmet saját egzisztenciája.
