A test szerepe a descartes-i önmegragadásban

Szerzők

  • Eszter Rembeczki SZTE BTK

DOI:

https://doi.org/10.54310/Elpis.2017.1.2

Kulcsszavak:

Descartes, intellektuális én, test, önmegértés, kora újkori filozófia

Absztrakt

A gondolkodó én saját maga megismerését a szellemi területen belül hajtja végre, a testi diszpozíciókat tudatosan eltávolítva magától. A testből és lélekből álló komplex ember esetében azonban ez az önmegértés nem korlátozódik pusztán a szellemi tényező feltárására. Tanulmányom fő kérdése: hogyan fogható fel a descartes-i intellektuális én számára saját teste, e test közvetítése révén pedig a külvilág jelenléte. A test olyan idegenségként jelenik meg, amelynek alapvető működéseire és bizonyos mozgásaira az elme nem képes hatást gyakorolni. Önálló cselekvésein túl olyan felületet is képez az elme és a külvilág között, amely megszűri és torzítja a kívülről érkező hatásokat, s hasonlóképp változtatva jeleníti meg a külvilág felé a lélek megéléseit és reakcióit is. A test, miközben a lélek egyetértésétől függetlenül végzi tevékenységeit, befolyásolja a lélek hangulatait, s az összetett ember személyiségét.

##submission.downloads##

Megjelent

2017-04-01

Hogyan kell idézni

Rembeczki, E. (2017). A test szerepe a descartes-i önmegragadásban. Elpis Filozófiatudományi Folyóirat, 10(1), 23–36. https://doi.org/10.54310/Elpis.2017.1.2

Folyóiratszám

Rovat

Tematikus