Filozófiai tudás vs. filozofálás kontra filozófiai elmélet vs. gyakorlat. A praxis-vita tanulságai

(A praxis-vita lezárása és tanulságai.)

Absztrakt

Bizonyos értelemben csapdát állítottam a hozzászólóknak, hiszen azáltal, hogy a szerzők válaszoltak a felvetett pontokra, maguk is részévé váltak annak a közös filozofálási folyamatnak, gyakorlatnak, amit bemutatni igyekeztem. A filozófia inkább egy gondolati aktus és közösségi eszmecsere, semmint birtokolt tudás, ennek performatív megnyilvánulásaként értelmezhető e cikkek sorozata is. Hálát érzek ezért mind a szerkesztőség, mind a hozzászólók iránt, akár közvetlenül az én cikkemre reflektáltak, egyetértően vagy elutasítóan, akár az eredeti témához vagy egymás gondolataihoz fűztek kommentárokat. [...]

A hozzászólások egyes pontjait olvasva olyan érzésem támadt, mint abban a régi játékban, amiben az ember egy szót súg a másik ember fülébe, az egy harmadikéba, és így tovább, majd a végén kiderül, hogy az eredeti szó, vicces módon, egészen mássá alakult: a sor végére a HARCSA szóból, mondjuk, BARKA lett. Esetünk nem ennyire szövevényes, de jól észrevehető, hogy már az elején rám ragadt, hogy valamiképpen az elmélet és a gyakorlat (praxis) merev szétválasztása jár a fejemben, mégpedig úgy, hogy az egyiket (gyakorlat) egyoldalúan előnyben részesítem a másikkal (elmélet) szemben, sőt – horribile dictu – odáig is elmennék, hogy kizárólagos jogosultsággal ruházzam fel, a másikat felszámolásra ítélve. A későbbi kommentárok pedig már ebből a feltevésből indultak ki. Nos, röviden: nem ezt mondtam. A tervem pont az volt, hogy kimozdítsam, kiszabadítsam a filozófiai gyakorlatról zajló régi diskurzust a teória vs. praxis szokásos kereteiből. Hogy van egyrészt a tiszta elmélet, másrészt a tiszta gyakorlat, és ezek egymástól elkülönülve léteznek. [...]