Történelem, filozófia, elkötelezettség. Lukács György az értelmiség szerepéről
DOI:
https://doi.org/10.54310/Elpis.2023.1.4Kulcsszavak:
értelmiség, történetfilozófiai küldetés, erkölcsi döntés, kései kapitalizmusAbsztrakt
Tanulmányomban annak próbálok utánajárni, miként vélekedett Lukács György az értelmiség társadalmi funkciójáról, különösen ami a történelem által felkínált alternatívák közötti választás morális terhét illeti. Ehhez két olyan írását hívom segítségül, amelyben a modern értelmiség általa legfontosabbnak tartott szerepéről kívánt számot adni: az egyik az 1919-ben megjelent „A szellemi vezetés kérdése és a »szellemi munkások«” című cikk, a másik pedig az 1933-ban született „»Szakadék« Nagyszálló” című tanulmány. Ezekből jól kivehetően Lukács az értelmiséget különleges társadalmi „képződménynek” tartotta: olyan rétegként kezelte, amely a történelem során soha nem szervesült (mert nem is szervesülhetett) egységes osztállyá, mégis a világ sorsának alakulása szempontjából meghatározó jelentőségű szereppel, valóságos történetfilozófiai küldetéssel bír.
