Egy lépésre a teljességtől. A „Majdnem” kategóriája és a klasszikus esztétika kapcsolata a Heidelbergi művészetfilozófiában

Absztrakt

Tanulmányomban Lukács György Heidelbergi esztétikáját vizsgálom, mégpedig abból a szempontból, hogy „befogadáselméletében” hogyan írja le az esztétikai élmény sajátos szubjektumát. Amellett érvelek, hogy a fiatal Lukács a befogadó pozícióját a klasszikus esztétikai neveléselméletekhez hasonlóan alkotja meg, ám egy olyan eszkatologikus modellben, mely előrevetíti a nyugati marxizmus művészetfilozófiai kísérleteit is. Azt állítom, hogy a megváltás kapujában, de mindig csak a kapujában magát megformáló, a megváltásra áhítozó, önmagát végtelen problémák sokaságaként megteremtő esztétikai szubjektum a XX. század második felének (marxista) kritikai gondolkodásához közelebb álló nézethez vezet, mint a kései (marxista) Nagyesztétika.