Ismétlés és innováció drámai művekben

Kísérlet a szereplői megszólalások újszerűségének kiszámítására

Absztrakt

Tanulmányunkban egy olyan módszert ismertetünk, amellyel drámai szereplők megszólalásainak hírértéke mérhető össze kvantitatív módon. Innovatívnak tekinthető minden olyan szereplő, aki gyakran dolgoz ki a korábbiaktól eltérő jelentést; fenntartó vagy ismétlő funkciót lát el az a karakter, aki inkább a korábban kialakult diskurzus megismétlését (és ezáltal megerősítését) végzi el. Az összehasonlítás alapja a szereplői mondatokhoz az SBERT algoritmus segítségével hozzárendelt beágyazási érték. Ugyanakkor egy karakteren belül is megfigyelhető innováció és ismétlés kettőssége: a módszer ezt is vizsgálhatóvá teszi a mondat-szintű elemzés során. A szereplők páros összehasonlítása lehetővé teszi továbbá, hogy a közöttük lévő viszonyokat irányított gráfként ábrázoljuk, amivel a színművek hálózatos megjelenítésének kérdéséhez is hozzá kívánunk járulni. Az eljárást alkalmazva általános műfaji különbségeket azonosítunk Shakespeare tragédiái és komédiái között a bennük érvényesülő nemi szerepek alapján. Az általános mintázatok mellett a módszer az egyes színművek és szereplők újfajta értelmezése számára is alapot teremt, ami a szoros szövegolvasás és a statisztikai-nyelvtechnológiai módszerek együttes alkalmazhatóságára is rávilágít.