Pozitív polaritású elemek a magyarban. A vagy és a többiek
1. rész
DOI:
https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2024.4.428Kulcsszavak:
diszjunkció, pozitív polaritás, tagadás, logikai hatókör, magyar nyelvAbsztrakt
Tanulmányunk fókuszában a magyar nyelv diszjunkciót kifejező funkciószava, a vagy polaritás érzékenységének empirikus vizsgálata áll. A diszjunkciót kódoló elemek feltételezett pozitív polaritás érzékenységéről a korábbi kísérletes szakirodalom eredményei némileg ellentmondásos képet festenek mind a magyarban, mind számos más nyelvben. Elfogadhatósági kísérletünkben kimutatjuk, hogy míg a vagy-gyal azonos alosztályba sorolható két „klasszikus” pozitív polaritású elemtípus - az egy határozatlan névelővel bevezetett főnévi szintagmák és a határozatlan vala-névmások - valóban többé-kevésbé elfogadhatatlanok velük azonos tagmondatban álló mondattagadás logikai hatókörében, addig a vagy ugyanebben a környezetben inkább csak mérsékelten csökkent elfogadhatóságú. Ez az eredmény a pozitív polaritás érzékenység jelentős heterogenitására utal, mely mögött akár az egyes elemek polaritás érzékenységének kiváltó okai közötti lényegi eltérések is húzódhatnak.
##submission.downloads##
Megjelent
Folyóiratszám
Rovat
License
Copyright (c) 2024 Balázs Surányi, Máté Gulás
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A periodika Open Access hozzáférésű (Gyémánt). A dokumentumok elektronikus formában szabadon elmenthetők, másolhatók; változtatások nélkül, a forrásra való hivatkozással használhatók. Az alkalmazás kereskedelmi célokat nem szolgálhat. Bármilyen terjesztési és felhasználási forma esetében az 1999. évi LXXVI. szerzői jogról szóló törvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok az irányadók. Elektronikus változatára a CC BY-NC-ND (Creative Commons – Attribution-NonCommercial-NoDerivatives) licenc feltételei érvényesek.
A folyóirat a szerzők számára időbeli korlátozás nélkül és díjmentesen engedélyezi, hogy kézirataiknak a szerkesztőség által elfogadott, akár a lektori javításokat is tartalmazó, de nem végleges (ún. pre-print) változatait közzétegyék: e-mailen, a szerző vagy intézménye honlapján, illetve a szerző intézményének, egyetemének zárt vagy korlátozás nélkül elérhető repozitóriumában, illetőleg egyéb non-profit szervereken. Amikor a szerző ily módon terjeszti művét, figyelmeztetnie kell olvasóit, hogy a szóban forgó kézirat nem a mű végső, kiadott változata. Ha a cikk végső változata már megjelent nyomtatott, illetve online formában, mindenképpen javasolt és engedélyezett a szerzőnek ezen (post-print) változatot használnia. Ebben az esetben meg kell adnia a folyóiratbeli megjelenés pontos helyét, adatait is. A szerző a közlemény szerzői jogait megtartja, esetleges másodközlés esetén azonban a cikk első megjelenésének bibliográfiai adatait is közölnie kell.
