„Tudom, hogy bolgár vagyok, de magyarnak érzem magam.”. A székelykevei bolgárok kétnyelvűsége és nyelvcseréje

2. rész

Szerzők

  • Éva Vukov Raffai Újvidéki Egyetem, Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2022.4.481

Kulcsszavak:

bánáti bolgárok, Székelykeve (Skorenovac), kétnyelvűség, nyelvcsere, metanyelvi narratívák

Absztrakt

A tanulmány a székelykevei (Skorenovac) bolgárok magyar nyelvű, nyelvhasználatra vonatkozó narratívái alapján vizsgálja anyanyelv-használatukat, kétnyelvűségüket és nyelvcseréjüket, miközben számba veszi azokat a társadalmi tényezőket, amelyek mozgatórugói a településen zajló nyelvi változásoknak. A település története bukovinai székelyek, szegedi kirajzású magyarok, bánáti bolgárok és svábok idetelepítésével kezdődött. A székelykevei bolgár nyelvközösség néhány tagjának metanyelvi narratívái megvilágítják azokat a társadalmi-nyelvi eseményeket és gyakorlatokat, amelyek a nyelvcsere irányába tolták a bolgár-magyar kétnyelvűséget. Jelentős szerepet kap ebben a folyamatban az iskola nyelve, a bánáti bolgár nyelv kodifikálásának hiánya és még néhány más olyan társadalmi vonás, amely a korabeli Jugoszlávia jellegzetességeként értékelhető. Ugyanakkor betekintés nyílik azokba az egyéni erőfeszítésekbe és (meta)nyelvi gyakorlatokba, amelyek a bolgár nyelvi vitalitás megerősítésére, hanyatlásának visszafordítására irányulnak.

##submission.downloads##

Megjelent

2022-12-29

Folyóiratszám

Rovat

Élőnyelv