Az általános birtoklásjelölő morféma viselkedése a magyar pc-játékosok nyelvhasználatában

Szerzők

  • Gyula Lantay Szegedi Tudományegyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola, Általános Nyelvészeti Tanszék

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2022.2.192

Kulcsszavak:

ÁBJ morféma, optimalitáselmélet, szibilánsok, elidegenítés

Absztrakt

A magyar anyanyelvű számítógépes játékokkal játszó nyelvhasználók az angol nyelvű játékok használata során gyakran nem fordítják le az idegen szavakat, hanem azokat eredeti alakjukban, a szövegkörnyezet által megkívánt magyar toldalékkal ellátott alakban használják a játék közbeni kommunikációjuk során. Feltételezésem az volt, hogy a magyar anyanyelvű nyelvhasználók a szibilánsra végződő angol tövekhez néha az ÁBJ morféma j-vel álló alternánsát tapasztják, Úgy véltem, hogy e rendhagyó alak gyakrabban jelenik meg szóban mint írásban. Korábbi kutatásomban (Lantay 2020) írott adatokat gyűjtöttem, jelen tanulmányban viszont már hanganyagokkal dolgoztam. Úgy tapasztaltam, hogy arányaiban gyakrabban jelenik meg szóban az ÁBJ morféma j-s alternánsa szibilánsra végződő idegen eredetű tövek után, mint írásban. E kijelentést azonban óvatosan kell kezelnünk, hiszen többen töltötték ki a tesztet írásban, mint ahányan szóban felolvasták. A jelenséget optimalitáselméleti keretben közelítettem meg, különös tekintettel arra, hogy az elemzés hű legyen az alapgazdagság elvéhez. Arra az eredményre jutottam, hogy a *Sj korlát Hű-Io(sztg) korlát fölé rangsorolásával szemléltetni lehet a magyar anyanyelvű nyelvhasználóknak az elidegenítő hatás alkalmazásának mellőzésére vonatkozó döntését. Ez esetben a versenyt az a jelölt nyeri, amelyhez az ÁBJ morféma j nélküli alternánsa járul. Ha a nyelvhasználó mégis alkalmazza az elidegenítő hatást, úgy a Hű-Io(sztg) korlátot a *Sj korlát fölé rangsorolja, a versenyt így az az alak nyeri meg, amelyhez az ÁBj morféma j-s alternánsa tapad.

##submission.downloads##

Megjelent

2022-07-31

Folyóirat szám

Rovat

Tanulmányok