„Egyik sem jár az ördögséggel, édes jó Uraim”

Boszorkány-kihallgatások kommunikációs kontextusáról

Szerzők

  • Mónika Varga Eötvös Loránd Tudományegyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola; MTA Nyelvtudományi Intézet

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2018.4.411

Kulcsszavak:

boszorkányperek, kihallgatási szövegek, kommunikációs kontextus, pragmatika, középmagyar korszak

Absztrakt

A dolgozat a középmagyar kori boszorkányperek kommunikációs stratégiáinak kontextusát vizsgálja, beleértve a boszorkányok elleni bírósági perekben betöltött szerepeket és a hozzájuk kapcsolódó nyelvi viselkedést, a kihallgatási jegyzőkönyvekben, valamint egy összetett bizonyításfelvételi folyamat részletes elemzésén keresztül. A boszorkány kulturális szerepe magában foglalja a nyelvi viselkedés jellegzetes mintáját. Az 1692–1693-as salemi boszorkányperek alapján összeállították a vádlottak különféle típusait, valamint az általuk követett kommunikációs stratégiákat. A fennmaradt ítéletek és a jogtörténeti szakirodalom alapján azonban azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a magyar jogi eljárások során a legtöbb esetben inkább a tagadás, mintsem a beismerés volt sikeres. A szövegek elemzése rávilágít arra, hogy egy minden más helyzetben agresszívnek számító kommunikációs stratégia milyen módokon értelmezhető újra a magyar kihallgatások kontextusában.

##submission.downloads##

Megjelent

2018-12-12

Folyóiratszám

Rovat

Tanulmányok