„Egyik sem jár az ördögséggel, édes jó Uraim”
Boszorkány-kihallgatások kommunikációs kontextusáról
DOI:
https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2018.4.411Kulcsszavak:
boszorkányperek, kihallgatási szövegek, kommunikációs kontextus, pragmatika, középmagyar korszakAbsztrakt
A dolgozat a középmagyar kori boszorkányperek kommunikációs stratégiáinak kontextusát vizsgálja, beleértve a boszorkányok elleni bírósági perekben betöltött szerepeket és a hozzájuk kapcsolódó nyelvi viselkedést, a kihallgatási jegyzőkönyvekben, valamint egy összetett bizonyításfelvételi folyamat részletes elemzésén keresztül. A boszorkány kulturális szerepe magában foglalja a nyelvi viselkedés jellegzetes mintáját. Az 1692–1693-as salemi boszorkányperek alapján összeállították a vádlottak különféle típusait, valamint az általuk követett kommunikációs stratégiákat. A fennmaradt ítéletek és a jogtörténeti szakirodalom alapján azonban azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a magyar jogi eljárások során a legtöbb esetben inkább a tagadás, mintsem a beismerés volt sikeres. A szövegek elemzése rávilágít arra, hogy egy minden más helyzetben agresszívnek számító kommunikációs stratégia milyen módokon értelmezhető újra a magyar kihallgatások kontextusában.
##submission.downloads##
Megjelent
Folyóiratszám
Rovat
License
Copyright (c) 2024 Mónika Varga
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A periodika Open Access hozzáférésű (Gyémánt). A dokumentumok elektronikus formában szabadon elmenthetők, másolhatók; változtatások nélkül, a forrásra való hivatkozással használhatók. Az alkalmazás kereskedelmi célokat nem szolgálhat. Bármilyen terjesztési és felhasználási forma esetében az 1999. évi LXXVI. szerzői jogról szóló törvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok az irányadók. Elektronikus változatára a CC BY-NC-ND (Creative Commons – Attribution-NonCommercial-NoDerivatives) licenc feltételei érvényesek.
A folyóirat a szerzők számára időbeli korlátozás nélkül és díjmentesen engedélyezi, hogy kézirataiknak a szerkesztőség által elfogadott, akár a lektori javításokat is tartalmazó, de nem végleges (ún. pre-print) változatait közzétegyék: e-mailen, a szerző vagy intézménye honlapján, illetve a szerző intézményének, egyetemének zárt vagy korlátozás nélkül elérhető repozitóriumában, illetőleg egyéb non-profit szervereken. Amikor a szerző ily módon terjeszti művét, figyelmeztetnie kell olvasóit, hogy a szóban forgó kézirat nem a mű végső, kiadott változata. Ha a cikk végső változata már megjelent nyomtatott, illetve online formában, mindenképpen javasolt és engedélyezett a szerzőnek ezen (post-print) változatot használnia. Ebben az esetben meg kell adnia a folyóiratbeli megjelenés pontos helyét, adatait is. A szerző a közlemény szerzői jogait megtartja, esetleges másodközlés esetén azonban a cikk első megjelenésének bibliográfiai adatait is közölnie kell.