A név mint intertextuális nyelvi egység az Esti Kornél-novellákban

Szerzők

  • Gréta Páji Eötvös Loránd Tudományegyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2018.3.288

Kulcsszavak:

Esti Kornél, intertextualitás, asszociációk

Absztrakt

A fenti tanulmány az Esti Kornél-szövegegyüttesekben a címszereplő tulajdonneve által megvalósuló intertextuális olvasási lehetőséggel foglalkozott, mely a szöveg és a befogadó viszonyában reflektált vagy öntudatlan asszociációkkal írható le. Ezek a szövegegyüttesek az életműben – azonkívül, hogy vitatható műfajúak és egymáshoz lazán, leginkább a tulajdonnevek és egy-egy visszatérő téma, illetve a történet linearitása, kifejtettsége által kapcsolódnak – hangsúlyozzák az elbeszélés fikcionális voltát. Az Esti Kornél név ezek között a szövegek között, sőt, a nevet szerepeltető kortárs szépirodalmi szövegekben is egyfajta asszociációs kapocsként működik, intertextuális szereppel bír azáltal, hogy megidézi a tulajdonnév korábbi szövegkörnyezeteit és a névhez a korábbi szövegekben kapcsolt jellemzőket. A tanulmány egy olyan szempontra kívánta felhívni a figyelmet névtani megközelítése alapján, amely más szerzők és más típusú szövegek vizsgálata esetén is eredményesnek bizonyulhat.

##submission.downloads##

Megjelent

2018-10-03

Folyóiratszám

Rovat

Tanulmányok