Az eljátszogat, elénekelget-féle alakok aspektuális megítéléséről

Szerzők

  • Katalin Szili Eperjesi Egyetem, Magyar Nyelv és Kultúra Intézete

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2021.2.158

Kulcsszavak:

delimitatív igék, terminativitás, telicitás, időbeli behatároltság, végpontosság

Absztrakt

Ez a cikk az el- „eltávol” delimitatív verbális előtag aspektuális jellemzőinek ellentmondásos voltát, valamint az esemény alapigével kifejezett időbeli korlátait, annak atelikus jellegét tárgyalja. Mivel az atelikus – telikus oppozícióhoz kapcsolódó jellemzők részletes elemzése megerősítette, hogy a két jellemző alkalmatlan a megfelelő leírásra, a szerző a szláv aspektustanulmányok terminativitásának fogalmát használta az igék egy halmazának aspektuális azonosítására. A szerző hasonló megközelítésekkel összhangban a terminativitást, amely az események általános, külső és belső időbeli lehatárolását jelenti, három csoportra osztotta: abszolút telikára, relatív telikára és egyszerű terminatívára. Ez utóbbi kategória olyan eseményeket foglal magában, amelyek csak időben korlátozottak. A három terminatívus csoport hatékony eszközt nyújt nemcsak a delimitatívok, hanem a skaláris változás igék kategorizálására is, ez a legnagyobb szemantikai csoport, amely felfedi a telikitás relatív természetét: az előtag nélküli változataik a relatív alcsoportba tartoznak, míg az előtaggal rendelkezők az abszolút telic alcsoport. Ezt a kategorizálást befolyásolhatják a pragmatikus körülmények.

##submission.downloads##

Megjelent

2021-08-31

Folyóiratszám

Rovat

Tanulmányok