A jelenkori nyelvjárási adatok történeti dialektológiai forrásértéke

Szerzők

  • Barbara Bába Debreceni Egyetem, Magyar és Finnugor Nyelvtudományi Intézet, Magyar Nyelvtudományi Tanszék

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2021.1.23

Kulcsszavak:

nyelvjárástörténet, jelenkori nyelvjárási adatok, forrásérték, labializáció

Absztrakt

A nyelvjárástörténet szinte axiómaként kezeli azt a megállapítást, amely szerint a mai nyelvjárásokban - a nyelvjárások eltérő ütemű és irányú történeti változása révén - egymás mellett adatolhatók bizonyos nyelvi jelenségek különböző változási fázisai. Ebből pedig az is kétségtelenül következik, hogy a mai nyelvjárások fontos forrását jelenthetik a történeti nyelvjáráskutatásnak. A korabeli adatok értékelése, bizonyítási értékük vizsgálata azonban bizonyos módszertani akadályokkal jár. Így például a hangtani szembenállások változása, vagy a településtörténeti, népvándorlási folyamatok következtében a korabeli nyelvjárásokban fellelhető nyelvi jelenségek bizonyos korai nyelvjárási sajátosságok lokalizálására csak korlátozottan használhatók. A mai nyelvjárási adatok azonban sok tekintetben valódi útmutatást nyújthatnak a történeti dialektológia bizonyos megfigyeléseihez. Ennek illusztrálására dolgozatom különböző hangtani jelenségeket mutat be, amelyek vizsgálatában a mai nyelvjárási adatok hiteles forrást jelenthetnek a történeti dialektológiához. Ezt egy konkrét probléma vizsgálata követi, nevezetesen annak a kérdésnek a vizsgálata, nevezetesen az a kérdés, hogy miért lehet problémás az ö-zéssel kapcsolatos jelenkori nyelvjárási adatokra támaszkodni (nem pedig más dialektusok ë-jére) az ü-zés gócpontjainak kialakítása során. Ugyanezek az összefüggések az ómagyar korban is problematikusak lehetnek.

##submission.downloads##

Megjelent

2021-06-14

Folyóiratszám

Rovat

Tanulmányok