Késsás vagy Kéffás? Öröklődő szövegromlás legrégebbi csízioinkban

Szerzők

  • Tamás Forgács Szegedi Tudományegyetem, Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet, Magyar Nyelvészeti Tanszék

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2020.3.309

Kulcsszavak:

kódexek, verses naptárak, szövegromlás

Absztrakt

A magyar csíziók legrégebbi példányai a Késsás és a Késás névalakokat tartalmazzák, amelyek valószínűleg a Kéfás, Péter apostol arámi nevének (Cephas ’szikla’) rontott formái. Úgy tűnik, a már elavult késál(kodik) ’küzd, viaskodik’ igéhez köthető rontott s-es alakok kisebb eltérésekkel a későbbi példányokba, köztük az első magyar nyomtatott naptárba az egyedi képzésű késázá formába is átkerültek. Ez megerősíti Heinrich 1880-ban már megfogalmazott véleményét, hogy a magyar csíziók szerzőinek egy része a korábbi kalendáriumokat is felhasználhattak saját munkájukban.

##submission.downloads##

Megjelent

2020-11-25

Folyóiratszám

Rovat

Kisebb közlemények