Típusok, csoportok, tájak a moldvai magyarban

Egy régi kérdés újragondolása

Szerzők

  • János Péntek Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszék, Kolozsvár, Facultatea de Litere

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2020.2.129

Kulcsszavak:

moldvai magyar, csángó, belső tagolódás, típus, eredet, székely, mezőségi

Absztrakt

1959-ben jelent meg a debreceni egyetem folyóiratában, a Magyar Nyelvjárásokban Szabó T. Attila alapvető tanulmánya A moldvai csángó nyelvjárás kutatásának története címmel. A kolozsvári tanszéken végzett nyelvföldrajzi kutatási projektekre támaszkodva megállapítja, hogy a moldvai magyar nyelvjárási régión belül három nyelvjáráscsoport különíthető el: székelyes, északi és déli. Ez a végkövetkeztetése eltér számos korábbi szerző véleményétől, akik azt állították, hogy a moldvai magyaroknak két típusa van: a székely és a magyar. A terminológia korábban azért is volt zavaró, mert a csángó elnevezést egyes szerzők az eredeti (magyar) csoport jelölésére használták, miközben általánosan az összes moldvai magyarra is használták. Jelen dolgozat szerzője amellett érvel, hogy a későbbi nyelvföldrajzi kutatások a fenti háromoldalú besorolást tévesnek mutatják, és a korábban feltételezett kettősségi eredet, nyelvjárástípus és területi eloszlás tekintetében is igazoltnak bizonyult. A két nyelvjárás azonban folyamatosan dialektuskeveredésen megy keresztül, és még inkább befolyásolja a domináns helyi román nyelvjárás és a román standard nyelvjárás. Ennek a kettősségnek a kifejezésére a szerző a mezőségi és a székely elnevezést javasolja.

##submission.downloads##

Megjelent

2020-09-10

Folyóiratszám

Rovat

Tanulmányok