Beküldések

Szerzői útmutatók

SZERZŐINK FIGYELMÉBE

 1. A folyóirat eredeti, saját, másutt még nem publikált, illetve más folyóiratnál, kiadványnál elbírálás alatt nem álló, közlésre be nem nyújtott kéziratok közlésére vállalkozik. Kérjük szerzőinket, hogy kézirataikat elektronikusan, doc és pdf formátumban juttassák el szerkesztőségünkbe. Ímélcímünk: mny.szerk@gmail.com. A tanulmányokhoz, kisebb közleményekhez 5–7 kulcsszót is kérünk magyar és angol nyelven, valamint rövid, kb. tíz soros magyar és angol nyelvű absztraktot. Az angolra fordítás, illetve fordíttatás a szerzők feladata! A kapcsolattartás megkönnyítése érdekében kéziratuk végén tüntessék fel a postai és ímélcímüket, valamint telefonszámukat és munkahelyüket. A Számunk szerzői című jegyzékben, az utolsó lapon közöljük a szerzők elérhetőségei közül az ímélcímet és a munkahely címét (vagy a szerző kérésére más elérhetőséget).

A tanulmány jellegű írásokat lektoráltatjuk. A kiadó a szerzőknek a benyújtott kéziratok elbírálásáért, illetve elfogadás esetén történő közléséért díjat nem számít fel. A folyóirattal kapcsolatos egyéb tudnivalókat lásd a honlapunk egyéb rovataiban.

2. A kéziratok megszerkesztéséhez, arculatának kialakításához kérjük a honlapunkról letölthető mintafájl használatát. Ennek paraméterei lényegében megegyeznek a nyomtatásban megjelenő szövegével, így alkalmazásával a szerző által elkészített szövegek, ábrák, táblázatok nagy mértékben segítik a technikai szerkesztést és tördelést. A cikkek alap betűtípusa a Times New Roman legyen.

A kéziratok kialakításával, tagolásával kapcsolatban az alábbi fő elvek az irányadók: Kérjük, hogy a szövegszerkesztés során törekedjenek a helykímélésre, a szöveg szétesésének elkerülésére és a tipográfiai visszafogottságra. (E tekintetben és az itt nem részletezett szerkesztési elvekre vonatkozóan is lásd még folyóiratunk utóbbi számainak gyakorlatát.) Ha valamely formai eszköz, eljárás alkalmazásában bizonytalanok, inkább ne éljenek vele, vagy kérdésükkel forduljanak a szerkesztőkhöz.

A mondanivaló tagolásának legfontosabb eszköze folyóiratunknál a félkövér arab szám a szakaszt nyitó bekezdés elejére illesztve: 1., 2., 3. stb. Az alfejezetek megjelölésére decimális számozást alkalmazunk (1.1., 1.1.1. stb.). Az alsóbb rendű fejezetcímeket rendszerint bekezdéscímként, a bekezdés elejére illesztve, az utána következő szövegtől ponttal elválasztva használjuk. (Szükség esetén lehetnek balra zárt, behúzással alkalmazott oldalcímek is a szövegben.) A bekezdéscímeket és oldalcímeket kövérítéssel (bold) emeljük ki.

A szövegbeli kiemelések közül az értelmi kiemelés eszköze a ritkítás, mértéke Wordben két pont. A ritkítást a betűtípus formázásával oldjuk meg (a betűközök beiktatásával történő ritkítás kerülendő). Ugyanakkor ezzel is szerényen kell bánni, mert a túl sok ritkítás zavaró, épp a kiemelő funkciót szorítja háttérbe. Értelmi kiemelésre és a címek megjelölésére kurziválást nem használunk, ez utóbbi kifejezetten a nyelvi példák (nyelvi jelek, jelelemek, jelkapcsolatok) kiemelésére van lefoglalva. A tudományos véleményt nyilvánító szerzők nevét a törzsszövegben, hivatkozásban és bibliográfiában egyaránt Kiskapitális betűtípussal emeljük ki.

Jegyzeteket folyóiratunk csak kivételesen használ, a mellékgondolatok jelzésére elég a szóban forgó mondat, mondatrészlet főszövegbeli zárójelezése. A kézirat kiadásának előkészítésére vonatkozó általános megjegyzéseket a címhez csillaggal illesztett lábjegyzetben közöljük, például a kutatást támogató intézmények, pályázatok megnevezését, szakmai konzulens(ek)nek, esetleg lektor(ok)nak címzett köszönetnyilvánításokat. A további, elkerülhetetlen jegyzeteket lábjegyzetként, bekezdéssel és arab indexszámozással közöljük. Végjegyzetet nem alkalmazunk.

3. A szakirodalmi hivatkozás legfontosabb tudnivalói a következők: Hivatkozni kell minden olyan tételre, amely a nyelvtudományban általánosan ismertnek számító tudásanyagon kívül esik. A felhasznált irodalomra szövegközben, zárójelben hivatkozunk, a teljes leírást a tanulmány végén közölt irodalomjegyzék tartalmazza. A hivatkozásban a szerző családneve, a könyv, szakcikk, könyvrészlet stb. megjelenési éve, valamint a hivatkozott szöveghely lapszámai – szükség szerint kötetszámmal kiegészítve – szerepelnek (Bárczi 1975a: 13–14; Benő–Péntek szerk. 2020; Wacha é. n. 2: 128). A lapszámok csak a teljes műre való hivatkozáskor mellőzhetők. A „tóligos” lapszámozáskor a kötőjel jobb oldalán is a hiánytalan számokat tüntetjük föl (385–386). A több tételes szövegbeli hivatkozás sorrendjét az időrend határozza meg. A hivatkozásokat az itt említett teljes formájukban használjuk (az i. m., i. h., sk., skk., passim típusú említéseket kerüljük).

A közlemény főszövege után oldalcímként, félkövér betűkkel a Hivatkozott irodalom fejezetcím áll, amely a szerzők teljes nevének (illetve a rövidítéssel hivatkozott művek rövidítéseinek) betűrendjében, azon belül növekvő időrendben közli a tanulmányban szereplő – azaz csak a hivatkozott (!) – szakirodalmi tételeket. Indokolt esetben a vizsgálat nyelvi anyagát biztosító forrásokat Felhasznált források cím alatt, a hivatkozott szakirodalom jegyzékétől elkülönítve is közölhetjük.

A szerzők, szerkesztők teljes nevét (keresztnevét is) kiírjuk és kiskapitálissal szedjük. Ha egy szerzőnek egy évből több tételére hivatkozunk, az évszámot az ábécé kisbetűivel egészítjük ki (1975a, 1975b). A szerkesztett kötetekben, folyóiratokban (köztük az évkönyvekben) megjelent tanulmányok esetén az adott kötetre, folyóiratra a cím kurziválásával utalunk. A főszövegben azonban nem kurziválunk címeket. A kiadót a kiadás helye előtt adjuk meg. A DOI-számmal ellátott tételek kivételével az internetes szakirodalmi tétel záró egységében fel kell tüntetni a letöltés dátumát is (kerek zárójelben). Ha egyéni vagy közhasználatú rövidítést alkalmaztunk, azt is itt oldjuk fel, a rövidítés után tett egyenlőségjelet követően. Tehát:

Hivatkozott irodalom

Balázs János 1983. Az areális nyelvészeti kutatások története, módszerei és főbb eredményei. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 166. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest.

Bárczi Géza 1975a. A magyar nyelvatlaszkutatás története. In: Deme László – Imre Samu szerk., A magyar nyelvjárások atlaszának elméleti-mód­szer­tani kérdései. Akadémiai Kiadó, Budapest. 13–49.

Bárczi Géza 1975b. A tárgyas -ja ~ -i személyrag. Magyar Nyelv 71: 129–132.

Benő Attila – Péntek János szerk. 2020. Kognitív és pszicholingvisztikai szempontok a nyelvi érintkezések vizsgálatában. Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai 2. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Sepsiszentgyörgy.

Blanár, Vincent 2004. Pragmalinguistische Methoden der Namenforschung. In: Brendler, Andrea – Brendler, Silvio Hrsg., Namenarten und ihre Erforschung. Ein Lehrbuch für das Studium der Onomastik. Lehr- und Handbücher zur Onomastik 1. Baar, Hamburg. 153–171.

DIA. = Digitális Irodalmi Akadémia. http://pim.hu/dia (2022. 02. 23.)

ÉKsz.¹ = Magyar értelmező kéziszótár. Szerk. Juhász József – Szőke István – O. Nagy Gábor – Kovalovszky Miklós. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.

ÉKsz.² = Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2., átdolgozott kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003.

MGr. = Magyar grammatika. Szerk. Keszler Borbála. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000.

Siptár, Péter – Törkenczy, Miklós 2000. The Phonology of Hungarian. Oxford Uni­versity Press, Oxford.

Szigetvári Péter 2012. A kirelejzumát. Nyelv és Tudomány. http://www.nyest.hu/hirek/a-kirelejzumat (2022. 02. 23.)

TLev. = Két vitéz nemesúr. Telegdy Pál és János levelezése a XVI. század végéről. Közzéteszi Eckhardt Sándor. Pázmány Péter Tudományegyetem, Budapest, 1944.

Wacha Imre é. n. A korszerű retorika alapjai 1–2. Szemimpex Kiadó, Budapest.

Adatközlések locusainak hivatkozásakor a szerzői név elmaradhat, a szótár, adattár, kézikönyv, folyóirat pedig közismert rövidítésével hivatkozható (AO., ÚMTsz., ÉrtSz., TESz., EWUng., MMNyR., TNyt., StrNyt., MGr., NyK., MNyj., NéprLex. stb.). A Hivatkozott irodalom jegyzékében azonban minden rövidítést fel kell oldani, a tájékoztatónkban megadott címleírások és rövidítésjegyzék szerint (lásd külön fájlban).

A rövid, néhány lapos közlemények, beleértve a recenziókat, továbbra is szerkeszthetők szövegközi teljes hivatkozással, végbibliográfia nélkül, ha a cikkben, ismertetésben csupán legfeljebb két szakirodalmi hivatkozás szerepel. (Így például: Tolnai Vilmos, A szólásokról. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 1910; Bárczi: MNy. 1975: 129–132.)

Az elektronikus formában (is) elérhető és ún. DOI azonosítót tartalmazó bibliográfiai tételeknél ez utóbbi azonosító megadására van szükség. Erről bővebben lásd a jelen tájékoztató 8. pontját.

4. Azokat a szerzőket, akik kéziratukban ábrákat, táblázatokat, diagramokat és speciális elrendezést igénylő példamondatokat, paradigmákat, ágrajzokat stb. alkalmaznak, kérjük, a betűtípusban és betűméretekben igazodjanak a folyóirat sablonjában előírtakhoz, az esetleges képfájlokat pedig csatolmányként és legalább 300 dpi-s felbontásban küldjék el. Ha a kézirat a Times New Roman betűtípustól eltérő egyedi karaktereket is tartalmaz, csatolják elektronikus küldeményükhöz.

5. A recenziókkal kapcsolatban a következőket ajánljuk szerzőink figyelmébe. Ha egy kiadó vagy szerző recenzeáltatni kívánja valamely könyvét a Magyar Nyelvben, előtte vegye fel a kapcsolatot a szerkesztőséggel, és szíveskedjék recenziós példányt is küldeni. A recenzenst nem a szerző, hanem a szerkesztőség kéri fel! – Aki recenziót vállal, ne tartalmi kivonatolást adjon, hanem elfogultságtól mentes, kiegyensúlyozott, érdemi szakmai értékelést, melyben kitér arra, hogy a szóban forgó mű miben hoz új eredményeket, mennyiben viszi előre az adott terület kutatását, megfelel-e a filológia, a tudományos etika, a szerkesztés és stílus elvárásainak, illetőleg milyen kritikai észrevételei vannak az ismertetés írójának. (Ezek az alapvető elvek érvényesülnek a kéziratok lektorálása során is. A lektoráláshoz a szerkesztőség szempontlistát ad, lásd külön fájlban.)

A többszöri vagy jelentős határidőcsúszás esetén a szerkesztőség eláll a recenzensnek adott felkéréstől. Az előzetes egyeztetés nélküli, kéretlen vagy szakmailag kifogásolható ismertetéseket a szerkesztőség visszautasíthatja vagy átírathatja.

6. Ez úton is tájékoztatjuk tisztelt szerzőinket, hogy a kéziratbőség miatt folyóiratunknál nem ritka az egy évet is meghaladó várakozás. Az is előfordulhat, hogy színvonalas kéziratokat vagyunk kénytelenek más fórumokra átirányítani. Emiatt szíves megértésüket kérjük. A beérkezett írások megjelenési idejének, sorrendjének meghatározása a felelős szerkesztő illetékességi körébe tartozik. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy az adott szám szerkezetében, technikai és egyéb megoldásaiban az előállítás bármely fázisában módosításokat hajtson végre.

7. A Magyar Nyelv számait a hagyományos megjelentetés mellett szabad hozzáférésű, ún. gyémánt Open Access formában is közzétesszük a folyóirat saját honlapján (a 2021/3. számig itt: http://www.c3.hu/~magyarnyelv, az újabbakat a jelenlegin), valamint az MTA és OSZK repozitóriumá­ban (http://real.mtak.hu, https://epa.oszk.hu/00000/00032). A dokumentumok elektronikus formában szabadon elmenthetők, másolhatók; változtatások nélkül, a forrásra való hivatkozással használhatók. Az alkalmazás kereskedelmi célokat nem szolgálhat, az kizárólag saját célokra történő felhasználásra értendő. A szerzői és egyéb jogok a kiadót és a szerzőt illetik. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében az 1999. évi LXXVI., szerzői jogról szóló törvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok az irányadók.

A periodika elektronikus változatára a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivs (CC BY-NC-ND) licenc feltételei érvényesek.

A folyóirat kiadója a szerzőknek díjmentesen, időbeli korlátozás nélkül lehetővé teszi, hogy cikkeiknek a szerkesztőség által elfogadott, akár a bírálói javításokat is tartalmazó, de nem végleges kéziratait (ún. pre-print verzióit) közzétegyék. A jog magában foglalja a kézirat szabad közzétételét ímélen, a szerző vagy intézménye honlapján, illetve a szerző intézményének, egyetemének zárt vagy korlátozás nélkül elérhető repozitóriumában, illetőleg egyéb nonprofit szervereken. Amikor a szerző ily módon terjeszti művét, figyelmeztetnie kell olvasóit, hogy a szóban forgó kézirat nem a mű végső, kiadott változata. Ha a cikk végső változata már megjelent online vagy nyomtatott formában, javasoljuk és engedélyezzük a szerzőnek ezt (az ún. post-print) változatot közzétenni. Ebben az esetben meg kell adnia a folyóiratban való megjelenés pontos helyét, adatait is.

A szerző publikációja leadásakor ezeket az irányelveket automatikusan elfogadja.

8. Tájékoztatjuk tisztelt szerzőinket, hogy a Magyar Nyelv tanulmány, illetve cikk jellegű közleményeit DOI (digitálisobjektum-)azonosítóval látja el, mely az interneten megjelenő változatok jobb elérhetőségét szolgálja. A folyóiratban publikált közlemények azonosítóit a szerkesztőség biztosítja. Az ún. CrossRef DOI szabályai szerint azonban az így közzétett cikkek bibliográfiájában minden olyan szakirodalmi tételnél, amely maga is rendelkezik hasonló DOI azonosítóval, ezt az azonosítót fel kell tüntetni.

DOI azonosítóval rendelkezhetnek folyóiratokban megjelent cikkek, önállóan megjelent kötetek (ill. doktori disszertációk), könyvfejezetek, valamint egyéb típusú digitális állományok is.

A hivatkozott irodalom DOI azonosítóinak feltárásához jó segítséget nyújt a következő internetes oldal: https://search.crossref.org/search/references. Itt feltölthető egy cikk teljes bibliográfiája, melynek tételeit az oldal ellenőrzi, s a valószínűsíthető találatokat megjeleníti. (Ezeket a találatokat is szükséges azonban végigellenőrizni, hogy ténylegesen a hivatkozott szakirodalmi tételre, s ne egy arról később megjelent ismertetésre utaljanak.) Ugyanezen, vagy a szolgáltatótól független (központi) http://doi.org oldalon a DOI azonosítók felől is kereshetünk, és ellenőrizhetjük azokat.

A bibliográfiában szereplő, DOI azonosítóval rendelkező folyóiratcikk vagy teljes kötet esetében ezt a DOI azonosítót adjuk meg a bibliográfiai leírás végén. Könyvfejezet esetében – ha van ilyenje – a könyvfejezet DOI azonosítóját tüntessük fel a bibliográfiában; ha nincs, de a befoglaló kötet rendelkezik DOI azonosítóval, akkor azt közöljük.

Ha az adott bibliográfiai tételnek DOI azonosítója és egyéb internetes elérhetősége is van, csak az előbbit, azaz az állandó elérhetőséget biztosító DOI azonosítót közöljük. DOI azonosító feltüntetése esetén az utolsó letöltés idejét nem adjuk meg.

A DOI azonosítót a bibliográfiai tétel végén, a közvetlen elérhetőséget biztosító internetes (https://doi.org/ kezdetű) formában közöljük:

 Culpeper, Jonathan 1996. Towards an anatomy of impoliteness. Journal of Pragmatics 25: 346–367. http://doi.org/10.1016/0378-2166(95)00014-3

Imreh Réka 2017. A laikus nyelvrokonítási kísérletekkel kapcsolatos oktatásmódszertani kérdések. Anyanyelv-pedagógia 10/3: 22–33. https://doi.org/10.21030/anyp.2017.3.2

Schirm Anita 2011. A diskurzusjelölők funkciói: a hát, az -e és a vajon elemek története és jelenkori szinkrón státusa alapján. Doktori disszertáció. SZTE, Szeged. http://doi.org/10.14232/phd.759

Watts, Richard J. 2003. Politeness. Cambridge University Press, Cambridge. http://doi.org/10.1017/CBO9780511615184